|
Zöld Baranya -Tettek és eredmények
A Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány időszakos hírlevele
2025. április
Ragadozók évadja
Az év első három hónapja általában "csendesen" telik a Szigetvári Madármentő Állomáson. Ez az időszak a nappali és éjszakai ragadozók időszaka. Ekkor kerül hozzánk a legtöbb
sérült egerészölyv, macska- és gyöngybagoly, de néhány vörös vércse és erdei fülesbagoly ápolásáról is mindig gondoskodnunk kell. Ezek a fajok gyakran lesik prédájukat a
forgalmas közlekedési utak szegélyén, ahol az óvatlan példányokat autók sodorják vagy ütik el. Egy részük sajnos már túl későn érkezik, és az ütközések okozta sebeik
elfertőződése miatt menthetetlennek bizonyul, de a könnyebben sérült madarak repatriálása is hosszú ideig eltarthat.
1. kép: Már jó kondícióban lévő egerészölyvek a mentőállomáson (Fotó: Ingola Eszter)
A mentőállomásra került egerészölyvek között egy érdekesség is akadt. A Szigetvár határában február végén elütött példány szlovák gyűrűt viselt. Mint kiderült, a madarat 2022-ban
jelölték a Csallóközben, nem messze a magyar határtól. Az idei telet Szigetvár környékén tölthette, sajnos vesztére, de közel egy hónap lábadozás után visszatérhetett eredeti élőhelyére.
2. kép: Visszanyerte szabadságát egy újabb gyöngybagoly is (Fotó: Ingola Eszter)
A mentőállomásra került erdei fülesbaglyok közül is sikerült több példányt szabadon engednünk. Az agyrázkódást szenvedettek sajnos napokig, a súlyosabban sérültek akár 1-2 hétig is
képtelenek önállóan táplálkozni, nem fogadják el a nekik felkínált húsféleséget. Kondíciójuk megőrzése érdekében ezért szükséges a mesterséges táplálásuk (nevezhetjük ezt óvatos
tömésnek is) mindaddig, amíg teljesen magukhoz nem térnek. Az etetési művelet nem mindig zökkenőmentes, a baglyok rendszerint védekeznek az ilyen jellegű beavatkozás ellen. Mondhatnánk
azt is, kevésbé érzékelik, hogy segíteni szeretnénk rajtuk! Egy-egy etetési ciklus ezért akár félórát is igénybe vehet. Állapotuk javulása után azonban már felveszik a táplálékot, és a
továbbiakban nem igénylik a velük kapcsolatos intenzívebb törődést.
Az igazi fülesbagolyszezon még csak ezután következik. Itt-ott már sipákolnak éjszaka a szülőmadaraktól eleséget kolduló fiókák. A fészket elhagyó és az ágakon kapaszkodó, de még
röpképtelen apróságok közül az ügyetlenebbek gyakran landolnak a földön. Ezek a fiókák a lakott területeken legtöbbször a járókelők szeme elé kerülnek. A segíteni szándékozó lelkes
madárbarátokat időnként sikerül meggyőznünk arról, hogyha nincs a fiókáknak semmilyen sérülése, akkor az a leghelyesebb, ha visszahelyezik őket a legközelebbi fára. A bagolyszülők
majd tovább gondoskodnak róluk. Érveink azonban nem mindig hatásosak, a fiókákat mindenképpen meg kell menteni! Így kerülnek hozzánk a kis fülesbaglyok.
3. kép: Az egyik repatriált erdei fülesbagoly (Fotó: Ingola Eszter)
Gyűrűt viselt az a vörös vércse is, melyet az egyik beremendi portán fogtak be március közepén. Valószínűleg nekirepülhetett valaminek, de az agyrázkódáson kívül csak kisebb
sérüléseket szenvedett. Ezt a példányt 2020-ban Márokon gyűrűztük fiókaként az egyik vércseládában, a befogás helyétől mindössze 9 km távolságban. Viszonylag rövid idő alatt
felépült, így visszanyerhette szabadságát.
4. kép: Elengedése előtt méltatlankodó beremendi vércse (Fotó: Ingola Eszter)
A ragadozókon kívül természetesen más madárfajokról is folyamatosan gondoskodunk. Szórványosan érkeztek hozzánk örvös galambok, harkályok és énekesmadarak (rozsdafarkúak,
meggyvágók stb.). A gólyák visszaérkezése után sajnos jelentkeztek az első áldozatok is. Egy autó által elütött gólyán már nem segíthettünk, mert szinte minden csontja összetört.
Néhány nappal később ugyanabban a baranyai faluban ismét elütöttek egy gólyát, amely hasonlóan súlyos sérüléseket szenvedett és elpusztult. Ez a két madár szerencsére nem a
községben költő párok tagjai közül került ki, mert azokban a fészkekben továbbra is zajlik a költés.
Napjainkban az áramhálózatokon és a közlekedési utakon pusztult el a legtöbb madár sok egyéb gerinces állattal együtt. Míg az áramütés megelőzésben jelentős lépések történnek az
áramszolgáltatók részéről, ugyanakkor a közlekedés okozta negatív hatásokat szint lehetetlen kiküszöbölni. Belátható időn belül a közlekedés (közúti és vasúti egyaránt) okozta
pusztulások kerülnek túlsúlyba, amivel kapcsolatban gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk.
5. kép: Ez a dolmányos varjú még mindig a vendégszeretetünket élvezi (Fotó: Ingola Eszter)
"Ördög" az oltárképen
A beremendi római katolikus templom tornyába 1999-ben helyeztük ki a költőládát a gyöngybaglyok számára. Kezdeményezésünk hasznosnak bizonyult. A ládát csaknem minden évben
elfoglalták a madarak. Hol macskabaglyok, hol gyöngybaglyok költöttek benne. Olyan év is akadt, amikor a két faj váltotta egymást, a macskabagoly-fiókák kirepülése után a
gyöngybaglyok is beköltöztek, és szintén sikeresen felnevelték fészekaljukat.
Az idén valami hasonlóra számítottunk. Az áprilisi első ellenőrzés során a három kikelt macskabagoly-fióka mellett még két tojást is találtunk. A kikelt fiókák közül kettő sötét
pehelytollazatot viselt, ami alapján biztosra vettük, hogy a költő pár egyik tagja mindenképpen a melanisztikus változathoz tartozik.
Úgy tűnt, hogy a költés rendben halad, de a fiókák előre megtervezett gyűrűzésének időpontjában azzal fogadott bennünket az ellenőrzést végző önkéntesünk, hogy egy sötét színezetű
bagoly tartózkodik a templomban. Mint kiderült, korábban kitörött a templom egyik ablaka, és a résen keresztül két bagoly is beköltözött az épületbe. Pár nap múlva pótolták a hiányt,
de az egyik bagoly a templomban rekedt, és már 3-4 napja étlen-szomjan várta sorsának jobbra fordulását. Este hiába nyitották ki a templom ajtaját, ott nem volt hajlandó kirepülni,
mindig a már zárt ablaknál próbálkozott.
A madár érkezésünkkor éppen a templom orgonájában pihent, ahonnan kiriasztva az oltárkép tetejére repült, és ott is maradt. Ekkor készült róla a felvétel. Megfelelő befogási eszközünk
nem lévén, azt tanácsoltuk a helyieknek, hogy nyissák meg a megjavított ablakot, és akkor a bagoly ki fog repülni. Ez némi erőfeszítés árán másnap meg is történt, és a bagoly
sötétedéskor elhagyta a templomot. A közreműködésért ez úton is köszönettel tartozunk a mentésben résztvevőknek!
Sajnos az is kiderült, hogy a költőládában a macskabaglyok költése tönkre ment. A szülők sem védeni, sem etetni nem tudták a fiókákat, ezért azok elpusztultak. Talán a gyöngybaglyok
majd eredményesebbek lesznek.
Baranyában jelenleg több olyan templom is van, ahol a törött ablaküvegeken keresztül bejutnak a madarak a belső térbe. Jelenlétük ezeken a helyeken nem kívánatos, de az önkényes
"lakásfoglalás" megelőzése talán nem a mi feladatunk!
6. kép: A melanisztikus macskabagoly az oltárkép tetején (Fotó: Bank László)
Varjadozás
Április közepén ismét felmértük a vetési varjú fészkelő állományát a vármegyében. A fészkek leverése és más varjúriasztási módszer alkalmazása ezúttal jóformán csak Pécs területére
korlátozódott. A kívánt hatás azonban itt is elmaradt. A varjak ragadozó madárral történő "elrettentése" látványnak kiváló volt, de haszna semmi! Az viszont mindenképpen dicséretes,
hogy a városüzemeltetés nem a varjak gyérítésében látja a megoldást, és az állomány csökkentése érdekében más lehetőségeket keres.
A felmérés során 10 településen találtunk lakott fészkeket, kizárólag a belterületeken. A varjak fészkelése tavaly óta 17 helyen szűnt meg, viszont 28 helyen alakultak ki új kolóniák.
Jelenleg 95 telep szerepel nyilvántartásunkban. A költő párok számát az előző évi 2143 párral szemben idén 2778 párra becsültük, ami 29,6%-os gyarapodást jelent. Ez meglehetősen nagy
ugrást jelent pozitív irányban, de az 1980-as alapállapothoz viszonyítva még mindig csak az akkori állomány töredéke (14,6%) fészkel a vármegyében. A probléma az, hogy a lakott területeken.
Pécsen 14 kisebb telep szűnt meg, de 21 új kolónia jött lére, jellemzően kevés fészkelővel. A költő párok számát 1289 párra becsültük, ami 28,5%-kal több a tavalyinál. A helyi trend tehát
megegyezik a vármegyeivel. A ragadozó madárral történt riasztás legfőbb helyszínén, a Nagy Imre út 36-102. házszámok környékén most a város legnagyobb fészektelepe alakult ki. A módszer
az állomány csökkentésére tehát nem alkalmas, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt a gyakorlatban kivitelezték. Talán egy óvatos fafajcserében lehetne gondolkodni, hisz a magas
platánok a varjak legfontosabb fészkelőhelyei. Ennek a megoldásnak viszont nagy valószínűséggel a varjak gyérítését szorgalmazók sem nagyon örülnének. Persze a kukákat is mindenhol
zárni kellene!
A számlálás során 8 helyen figyeltünk meg 100 párnál nagyobb kolóniát. Ezek közül 1 Mozsgó, 4 Pécs, 2 Szigetvár, 1 pedig Szabadszentkirály területén található. A legnagyobb fészektelep
ezúttal is a szabadszentkirályi focipálya mellett alakult ki, ahol 292 párra becsültük a költő párok számát.
7. kép: A lecsonkolt fák már 1-2 év múlva is alkalmasak a varjak fészkelésére (Fotó: Bank László)
Olasz behódolt
Hírlevelünk nem politikai kérdésekkel foglalkozik, tehát a fejezet címe nem egy politikai akaratnak való megfelelést sugall. Arról van szó, hogy a települést átszelő
Vasas-Belvárdi-vízfolyásban megtelepedtek a hódok. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor Olasz község behódosodott, de ez csak játék a szavakkal.
8. kép: Hódgát a Vasas-Belvárdi-vízfolyáson (Fotó: Bank László)
Az európai hód Magyarországra történő visszatelepítése 1996-ban kezdődött a Duna gemenci holtágrendszerében a WWF kezdeményezésére. Az akció 12 éven keresztül az ország más területein
is folytatódott. Időközben spontán betelepedési folyamatok eredményeként a faj a Szigetközben és a nyugat-magyarországi nagyobb folyókban is megjelent. A visszatelepítés kiválóan
sikerült. Egyes becslések szerint hazánk területén jelenleg legalább 10-11 000 példány él, és lassan telitődnek a számukra alkalmas élőhelyek.
A hódok Baranyában közel 20 éve jelen vannak, főleg a két nagy folyó, a Duna és a Dráva vonalában. A folyókba torkolló állandó jellegű vízfolyások mentén aztán kezdték meghódítani a
vármegye középső területeit is. Pár éve Szederkényből kaptunk hírt hódrágásról a Karasica völgyében. A patak azonban az utóbbi két évben nyáron kiszáradt, ezért a faj tartósan nem tudott
benne megtelepedni.
Egyik helyi önkéntesünk a tél végén jelezte, hogy Olaszban, a hásságyi halastó és a belterület északi része közötti patakmederben hódgátakat és megrágott, kidöntött fákat talált.
Szemrevételezésünk során egyértelműen kiderült, hogy a patakban már több éve élhetnek hódok. A közel 1 km-es partszakaszon négy hódgátat is találtunk, tehát az itt élő példányok
biztosították maguknak az állandó vízfelületet. A patak partvonalában pedig a kidőlt fák jelezték a hódok munkájának nyomait.
A hódok terjeszkedése tehát napjainkban is zajlik Baranyában. Érdekes lesz követni ezt a folyamatot, hisz vannak még a faj számára alkalmas vízfolyások, főleg a megye nyugati részén.
Tartunk tőle azonban, hogy az új élőhelyeken való megjelenésüknek nem mindenki fog örülni! Országos szinten egy jogszabály már lehetővé teszi a hódok riasztását, sőt megfelelő
engedélyek birtokában a gyérítését is.
9. kép: Dolgoztak a hódok (Fotó: Bank László)
Mesefa
Tudjuk jól, hogy a fák sem élnek örökké, de sokszor a szívünk szakad meg egy-egy idős, többszáz éves fa kiszáradásának láttán. Eltűnőben vannak ezek a famatuzsálemek, de van
esély arra, hogy néhányukat még unokáink is látni fogják.
A kiszáradt fák a zárt erdőállományokban előbb-utóbb kidőlnek. Szerencsés esetben az erdőtulajdonosok sorsára hagyják őket a korhadéklakó gerinctelenek és a harkályok nagy örömére.
Más a helyzet a belterületeken, ahol az önkormányzatok kénytelenek a kivágásukról dönteni, hisz a folyamatosan letörő ágak balesetveszélyesek a járókelőkre nézve.
Találkoztunk azonban más hasznosítási móddal is. Egy-egy méretes törzscsonkot szorgos kezek vettek munkába, melynek eredményeként művészi kompozíciók születtek. Ilyeneket láthatunk pl. a
görcsönyi körforgalom szélén és Kétújfaluban a közút mellett. Ezek az alkotások sem örök életűek, hisz az idő dolgozik, de hosszabb időszakon keresztül is a települések díszévé válnak.
A legújabb alkotás Babarc községben egyik önkéntesünk szorgalmát dicséri. Az asztalos szakma kiváló képviselője viszont szakított a nemzeti motívumokkal, és egy mesevilágot álmodott a
fatörzsre. Nem kétnapos munka volt, amíg sikerre vitte elhatározását, és mindezt a saját költségén! Egyik hozzátartozója szerint annyi időt fordított a remekműre, ami két-három konyhabútor
elkészítéséhez is elegendő lett volna. De nem mindig a pénz számít! A "mesefa" most a falu főutcáját díszíti, nappal és éjszaka is megcsodálható. Egy fa tehát holtában is tovább élhet,
csak elhivatottság, szorgalom és némi kreativitás kell hozzá.
10-13. kép: A mesefa (Fotók: Treitz Tamás)
Kedves Olvasó!
Amennyiben lehetőségei engedik, kérjük, segítse helyi természetvédelmi munkánkat. Támogatását a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány 11731001-20124953 számú számláján tudjuk fogadni,
de adományát online módon is befizetheti bankkártyája segítségével a www.donably.com/baranyamadar oldalon. Ha a palackvisszaváltás
során a lenti QR-kódot olvastatja be okostelefonjáról az automatába, akkor a palackokért kapott összeg azonnal megjelenik az alapítvány számláján.
|
