Összesített adatok:

A Szigetvári Madármentő Állomásra 43 madárfaj 417 példánya került (a házigalambokat nem számítva), melyek közül 313 példányt (75,1) sikerült visszaadni a természetnek. Összesen 17 fokozottan védett, 278 védett és 18 nem védett példányt engedtünk szabadon. A nagyobb testű fajok közül vörös vércséből (18 pld.) és erdei fülesbagolyból (13 pld.) volt a legtöbb.

  1. kép: Mentett füleskuvik-fiókák (Fotó: Ingola Eszter)

Fecskevész:

A szeptember közepi kedvezőtlen időjárásban három napon keresztül folyamatosan érkeztek hozzánk a kézzel befogott, legyengült fecskék. A madarak gondozását munka mellett végezzük, ezért a mentőközpont vezetőjének szabadságot kellett kivennie, hogy a beérkező madarakat el tudjuk látni. A papírdobozokban egymás hegyén-hátán szállított fecskék egy része sajnos már az utaztatást sem bírta ki. Az élve érkezett 210 madár igen rossz állapotban volt, de többségük kondícióját sikerült feljavítani. Erőfeszítéseinknek köszönhetően végül 162 példány folytathatta őszi vonulását. A fecskék négyötöde a kisebb tömegű molnárfecskék közül került ki, a többi füsti fecske volt.

Az illetékes minisztérium képviselője a fecskékkel kapcsolatos megnövekedett kiadások ellentételezésére a madármentő állomásoknak 5 millió forintos gyorssegély folyósítását helyezte kilátásba az egyik riportban. Ebből mi egyetlen fillért sem láttunk!

  2. kép: Didergő fecskék (Fotó: Hegyi Gyula)

Gyöngybaglyok sorjában:

A fecskéken kívül a baglyok gondozása jelentett nagyobb kihívást számunkra. Október-december folyamán 10 gyöngybagoly került hozzánk. Ezek közül 5 példányt autó sodort el. A gépkocsival való találkozás során szerencsés esetben csak agyrázkódást szenvednek a madarak. A beteg példányok regenerálódása ilyen esetekben viszont több hetet is igénybe vehet. A beérkezést követő napokban a madarak rendszerint még a nekik felkínált táplálékot sem fogadják el, és ez az állapot hosszabb ideig, akár 10-20 napig is eltarthat. Mesterségesen kell táplálni őket, de a siker még így sem biztos. Eddig négy gyöngybaglyot tudtunk szabadon engedni, és másik négy példány repatriálása is sikerrel kecsegtet. Két madár sajnos menthetetlennek bizonyult.

Visszatérő vendég:

A repatriált madarak egy része a szabadon engedéskor viharos gyorsasággal, mondhatnánk úgy is, hogy köszönés nélkül távozik, és soha többé nem találkozunk velük. Igazából ennek örülünk a legjobban, de mindig akadnak olyan "kezes" példányok, melyek elvadulása hosszabb ideig tart. Különösen az énekesmadarak felnevelt fiókái maradnak gyakran a mentőállomás közelében, időnként eleséget koldulva ápolójuktól. A csókák, varjak esetében ez megszokott jelenség, és a felnevelt fiatal példányok általában csak a nyár vége felé csatlakoznak vadon élő társaikhoz. A balkáni gerlék és örvös galambok egy része is sokáig visszajáró vendég, akár hónapokon keresztül keresik közelségünket.

Ragadozó madarak esetében hasonló eset korábban még nem fordult elő. Tavaly viszont ilyen "bizalomban" is részesültünk. Novemberben az egyik elengedett gyöngybagoly néhány nap múlva újra meglátogatott bennünket. A nagy madárház esti bezárásakor figyeltünk fel rá, amint a ketrece tetején csücsült. Befogtuk a madarat, majd leolvastuk a gyűrűjét. Ekkor derült ki, hogy korábban már vendégszeretetünket élvezte. Tollazata egyébként kifogástalan állapotban volt, és kondíciója sem befolyásolhatta zsákmányszerző képességét. Talán az ingyen koszt vonzhatta? Nem tudjuk, mindenesetre tovább gondoskodtunk róla. Két hét múlva ismét útjára bocsájtottuk, és ezt követően már nem tért vissza.

  3. kép: A nagy visszatérő első elengedésekor (Fotó: Durmics Dávid)

A bio fűnyíró:

Augusztusban a boldogasszonyfai horgásztóról kaptunk egy magára hagyott hattyúfiókát. A horgászok fedezték fel és fogták be. Valamilyen betegségben szenvedhetett, ezért hagyhatták magára a szülőmadarak. A mentőállomásra csontsovány állapotban érkezett, tömege még az 1 kg-ot sem érte el. Szinte reménytelennek tűnt a felnevelése, de végül sikerült megmenteni. Az első néhány napban mesterségesen tápláltuk, így kondíciója fokozatosan javult. Később már önállóan is képes volt felvenni a neki kínált élelmet, ezért a továbbiakban különösebb gondoskodásra már nem volt szükség. Egy alkalmi fürdőhelyet is rendszeresítettünk számára. A nap egy részét mindig ebben az alkalmatosságban tölti.

  4. kép: "Kis kacsa fürdik…" (Fotó: Bank László)

A hattyúk alapvetően vegetáriánusok, szívesen legelik a friss, zöld növényi részeket. Gyakran megfigyelhetők, amint a halastavak töltésein tépik a füvet, de rendszeresen kijárnak a mezőgazdasági táblákra is, ahol megdézsmálják a zsenge vetéseket. Kedvenc csemegéjük a repce fiatal hajtása.

A mi hattyúnk sem hazudtolta meg a fajra jellemző étkezési szokásokat. A mentőállomás kertjében napközben szabadon sétálgathatott, és kedve szerint legelészhetett. Igen alapos munkát végzett, legalább két fűnyírást megspórolt nekünk. Időnként megcsipkedte az eper hajtásait is, de ezért nem haragudtunk rá (majd újra ültetjük a kiveszett töveket). Desszertként még elfogyasztott vagy 50 kiló szemestakarmányt is.

A változatos táplálkozásnak köszönhetően Totyi, mert így neveztük el, egészséges, nagy hattyúvá fejlődött. Már kiválóan repül, de esténkén még besétál a madárházba, és az éjszakákat a számára kijelölt röpdében tölti. Napközben pedig éli világát a kertben, de rövidesen meg kell válnunk tőle. Márciusban mindenképpen "vízre bocsájtjuk" Sumonyban.

  5. kép: Totyi "fűnyírás" közben (Fotó: Bank László)

A telhetetlen:

A mentőállomás eddigi működése során kakukk még nem került hozzánk. Tavaly viszont ezzel a fajjal is bővült a lista. Történt ugyanis, hogy egy kakukktojó a házi rozsdafarkúak fészkébe csempészte be a tojását. A fészek jól látható helyen volt, és a ház lakói várták a rozsdafarkú-fiókák felcseperedését, ahogy a korábbi években is. Ebben csalódniuk kellett, mert a kakukkfióka a kikelése után - a fajra jellemző módon - kiszórta a fészekből a többi tojást. A háziak ezt tapasztalva elkeseredésükben kiszedték a fiókát a fészekből, hisz ők rozsdafarkúakat szerettek volna látni. Tettük természetesen elítélendő, de már az is eredmény, hogy a fiókát nem pusztították el. Így került hozzánk a még csaknem teljesen csupasz kis kakukk.

Kakukkfióka felnevelésével kapcsolatban még nem volt tapasztalatunk, de a szükséges ismereteket most megszereztük! Egy örökké éhes száj táplálását kellett megoldanunk. Hiába tömtük a fiókába a finom falatokat, hiába volt tele a gyomra, ez nem számított, folyamatosan koldulta az eleséget. Egyetlen percre sem nyugodott. Mi pedig, mint gondos "dajkamadarak" minden kívánságát teljesítettük. Aktivitása csak sötétedés után csökkent, de hajnalban már ő ébresztett bennünket. Közel egy hónapig élveztük társaságát, aztán búcsút intett nekünk. Nem teketóriázott, mondhatjuk stílusosan, elhúzta a csíkot!

A kakukkprogram tehát sikeresen befejeződött, de most már látjuk, hogy a dajkamadaraknak mennyi energiát kell befektetniük az idegen fióka felnevelésébe. Napkeltétől napnyugtáig nem nyugodhatnak, mert a hatalmas sárga torok folyton követelődzik, szárnyait rezegtetve készteti a "szüleit" újabb és újabb adag rovartáplálék beszerzésére. Semmire sincs tekintettel, csak kér, kér és kér, a világon semmi sem számít neki, csak saját maga. De hát ez érthető, mert különben nem lenne kakukk!

  6. kép: Kakukkfióka - Ennek a toroknak nem lehet ellenállni (Fotó: Ingola Eszter)

Ami nem madármentés "csak" madárvédelem

Egy jó gólyás év:

Tavaly a gólyák zöme már márciusban visszaérkezett Baranyába. A korai költéskezdetnek köszönhetően nem voltak későn kirepülő fészekaljak, így őszi vonulását időben megkezdhette az állomány.

A teljes megyére kiterjedő nyári felmérésünk során a faj 274 fészkét vettük nyilvántartásba. Összesen 221 gólyapár fészekfoglalásának lehettünk tanúi, míg 2 fészket csak magányos gólyák laktak. Az állomány 6 párral nőtt az egy évvel korábbihoz képest, de az 1996-os alapállapothoz viszonyítva még mindig 25,8%-kal kevesebb gólyánk van.

A 196 sikeresen költő pár összesen 650 fiókát nevelt fel, ami csaknem 200 fiókával több, mint 2023-ban. A számlálások történetében még sohasem fordult elő, hogy több 4-es fészekalj legyen, mint 3-as. Említést érdemel még, hogy 15 pár 5 fiókát is képes volt felnevelni. Hasonlóra utoljára 1996-ban volt példa. Az átlagos kirepülő fiókaszám a sikeresen költő párokra (3,32) és az összes fészkelőpárra (2,94) vonatkozóan is új rekordot jelent.

Gólyafészket a vármegye 157 településének közigazgatási területén találtunk, de lakott fészkek csak 146 településen voltak. Kölkeden 24 pár fészkelt, ami szintén rekordot jelent. A számlálások eddigi történetében (1958 óta) egyetlen baranyai településen sem fészkelt ennyi gólya. A korábbi rekordot is Kölked tartotta 21 költő párral.

A felmérők 13 öreg gólya és 41 fióka pusztulásáról is beszámoltak. Ezek közel fele áramütést szenvedett. Az utóbbi években növekszik az autók által elütött példányok száma. Sajnos a közlekedés egyre inkább szedi áldozatait.

  1. ábra: A fészkelő gólyapárok száma 2000-2024 között Baranya vármegyében

Az áramütés megelőzése terén azért történtek örvendetes fejlemények. Az általunk kért helyekre az áramszolgáltató 20 újabb fészektartót helyezett ki a villanyoszlopokra. Több községben (Bosta, Csertő, Kétújfalu, Tótszentgyörgy, Vajszló) madárbaráttá alakítottak át olyan oszlopokat, ahol korábban áramütésben pusztultak el a gólyák. Ezek közül kiemelkedik az egyik csertői transzformátoroszlop és a szomszédos oszlopkapcsoló átalakítása, ahol az utóbbi három évben a közelben fészkelő gólyapár összes fiókája elpusztult.

Az idei év legsürgősebb teendőit már egyeztettük az áramszolgáltatóval. A tavaly épült új fészkek esetében a fészektartók kihelyezése már elkezdődött, és a terepbejárásokon megbeszéltek szerint a hálózatok gólyákra veszélyes oszlopain a szükséges beavatkozásokat el fogják végezni.

A vércsék sem maradtak le:

A vármegye mezőgazdasági területein a költési időszak kezdetén 815 vércseláda várta költésre a madarakat. A foglalási arány 43,6%-os volt, ami a 2023. évihez képest 16,9%-os növekedést jelent. Ez minden eddigi foglalási arányt felülmúlt. A 355 lakott ládában 331 pár vörös vércse és 44 pár erdei fülesbagoly telepedett meg. Ezúttal 20 olyan láda akadt, ahol a baglyok után vércsék is költöttek.

A ládafoglaló vörös vércsék száma 140 párral gyarapodott. Az első sikeres költés után ezúttal 17 pár kezdett második költésbe (ez is rekord), így összesen 348 költést kísértünk figyelemmel. Ezek közül 244 bizonyult eredményesnek (70,1%). A szülőmadarak 1139 fiókát neveltek fel. Ennyi fiókának a vércsevédelmi programunk kezdete óta még a közelében sem voltunk. Összehasonlításképpen: az eddig legeredményesebb évünkben (2020) "csak" 758 fiókát produkáltak a szülőmadarak. A 2005-ös kezdetektől számítva a kirepült fiókák száma már 4594-re emelkedett.

Védelmi programunk eredményességének köszönhető, hogy a vármegye számos olyan pontján is megjelentek a vércsék, ahol nincsenek költőládák kihelyezve. Legalább 65 pár revírjét sikerült beazonosítanunk, ill. több helyen a konkrét költést is megfigyeltük. Ez azt jelenti, hogy már legalább. 400 páros állomány él a vármegyében (csak Pécsen 25-30 párra becsülhető a számuk).

  7. kép: Repülő vércsetojó (Fotó: Hantai Péter)

Az erdei fülesbaglyok száma is látványosan nőtt, de ezt nem követte a fiókaszám jelentős növekedése. A korábbi 26 párral szemben tavaly 44 pár foglalt ládát, és 2 pár másodszor is költött, de csak 72 fiókát neveltek fel a szülőmadarak. Ez is rekordnak számít, pedig a költések 54,5% ment tönkre.

Az áramütés-megelőzés terén itt is történtek kedvező fejlemények. Kérésünkre madárbaráttá alakította át az áramszolgáltató Kisharsány határában annak az 1,3 km hosszúságú középfeszültségű szakasznak az oszlopait, ahol korábban jelentős számban pusztultak el a ragadozó madarak, köztük a vércsék is.

Tripla Tyto:

A fejezet címe nem egy műkorcsolyázó új elemként bemutatott háromfordulatos ugrására utal, és nem az egykori jugoszláv államfő nevét írtuk le tévesen. Tyto a gyöngybagoly nemzetségneve, a tripla pedig arra utal, hogy 2024-ben a költőládát foglaló párok száma csaknem háromszorosára növekedett.

A templomtornyokba és padlásokra kihelyezett 162 ládából tavaly 110 db-ot (67,9%) foglaltak el költésre a madarak. Ez minden eddiginél jobb foglalási arányt jelent. Összesen 91 pár gyöngybagoly, 23 pár macskabagoly és 10 pár vörös vércse telepedett meg. Rekordnak számít az is, hogy a költő fajok milyen számban váltották egymást a ládákban, hisz 9 helyen macskabaglyok és gyöngybaglyok, 6 helyen gyöngybaglyok és vörös vércsék, 1 helyen vörös vércsék és macskabaglyok, 2 helyen pedig macskabaglyok, vörös vércsék és gyöngybaglyok . is költöttek.

A gyöngybaglyok esetében a párok 34,4%-a költött kétszer. A 121 költés során 652 fióka repült ki, ami bőven meghaladja az eddigi maximumot (2020: 572 fióka). Az egyik pár a második költésekor 12 fiókát nevelt fel. Ilyen nagy kirepülő fészekaljra eddig még nem volt példa.

A ládafoglaló macskabaglyok száma is csúcsot döntött, 6 párral nőtt. A 23 költő pár 56 fiókát reptetett ki (8 költés volt sikertelen). A vörös vércsék 16 ládában próbálkoztak költéssel, de mindössze 6 pár tudott eredményes lenni. A fészkelőhely iránti versengésben s vércsék mindig alulmaradnak a baglyokkal szemben, ezért a legtöbb költés meghiúsul. A szülőmadarak mindössze 23 fiókát neveltek fel, de megjegyzésre érdemes, hogy az egyik ládában kétszer is költöttek. A pár második költése azonban már nem volt sikeres.

A védelmi programunk 1987-es kezdete óta 7666 gyöngybagolyfióka (1822 költés), 1007 macskabagoly-fióka (406 költés), 94 vörösvércse-fióka (52 költés), 8 kuvik- és 6 füleskuvik-fióka (3, ill. 2 költés) repült ki a költőládákból.

  8. kép: Lódarázsfészek - A költőládákat más élőlények is kedvelik (Fotó: Völgyi Sándor)

Kedves Olvasó!

Amennyiben lehetőségei engedik, kérjük, segítse helyi természetvédelmi munkánkat. Támogatását a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány 11731001-20124953 számú számláján tudjuk fogadni, de adományát online módon is befizetheti bankkártyája segítségével a www.donably.com/baranyamadar oldalon. Ha a palackvisszaváltás során a lenti QR-kódot olvastatja be okostelefonjáról az automatába, akkor a palackokért kapott összeg azonnal megjelenik az alapítvány számláján.