Zöld Baranya -Tettek és eredmények

A Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány időszakos hírlevele

2025. június

Telt ház Szigetváron

A várakozásoknak megfelelően beindult az élet a Szigetvári Madármentő Állomáson. Csak májusban közel száz madár érkezett hozzánk. Nyugodtan kitehettük volna a "Telt ház" táblát, mert a nagyobb testű madarak elhelyezésére már alig maradt lehetőségünk.

A fajösszetétel igen változatosan alakult. A legkisebb ápolásra szoruló madár egy kis poszáta volt, de a cinegék, rozsdafarkúak, tengelicek, verebek és az elmaradhatatlan rigófiókák mellett egy-egy barátposzáta és barázdabillegető is akadt.

  1. kép: Énekesmadár-fiókák a mentőállomáson (Fotó: Bank László)

Június elején aztán megérkeztek az első fecske- és gólyafiókák is. A fecskéket szinte mindig a leszakadt fészkekből szedték össze a járókelők. A magasból történő zuhanást a fiókák többsége ritkán éli túl, csak a szerencsés példányok jutnak el hozzánk. Ezek felnevelése, ha nincs súlyosabb belső sérülésük, viszonylag könnyű feladat annak ellenére, hogy másfél-két óránként etetni kell őket. A fiókák a felkínált táplálékot rendszerint már az első néhány etetés után elfogadják, és a tartalmas eleségnek köszönhetően gyorsan fejlődnek.

  2. kép: Különböző korosztályú fecskefiókák a mentőállomáson (Fotó: Bank László)

A gólyafiókák esetében más a helyzet. Itt nem a fészekből véletlenül kiesett példányokról van szó, hanem azokról a fiókákról, melyeket a szülőmadarak szándékosan kidobnak a fészekből, mert a szűkös táplálékbázis mellett nem tudják a teljes fészekaljat felnevelni. A kidobott fiókák a legkisebbek és a leggyengébbek közül kerülnek ki. Többségüket rendszerint már elpusztulva találják meg a helyiek a fészek alatt, a zuhanást túlélők pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvednek. A sérülések egy része kezdetben nem mutat jellemző tüneteket, ezért nehezen vehető észre. Pl. a madárnak nincs törése, csak kisebb izomhúzódása van, vagy a mozgást koordináló idegi működése nem tökéletes. Ilyen esetekben csak az ápolás hosszú folyamata során derül ki, hogy a madár képes-e teljesen regenerálódni, vagy esetleg röpképtelen marad. Az utóbbi esetben sajnos a természetbe már nem engedhető vissza, egész életét fogságban kell letöltenie.

A hozzánk került első gólyafiókán csőrvágások mély nyomai látszottak, de ezek szerencsére nem fertőződtek el. A sebek egy hét alatt szépen begyógyultak. Egyik szárnyának végén viszont kisebb törést vettünk észre, ezért a csontokat rögzíteni kellett. Az állatorvosi szakvélemény alapján remény van a fióka teljes gyógyulására, és augusztusban majd csatlakozhat vadon élő társaihoz.

  3. kép: A szárnyán sérült gólyafióka (Fotó: Bank László)

A közepes termetű madárfajok közül a vetési varjak és örvös galambok mellett egyre több csókafiókát kapunk. Mindez a pécsi költő állomány erőteljes növekedésére utal, mert az összes példány a vármegye székhelyéről érkezett.

  4. kép: Csókaözön (Fotó: Bank László)

A mentőállomásra egy fészekalj fekete harkályt is hoztak Somogy megyéből. Egy parkban vágták ki a kiszáradó fákat (természetesem költési időszakban!), ahol a harkályok odúja volt. Ezzel a fajjal eddig még nem volt dolgunk, ezért tanulnunk kellett a felnevelésüket. Egyik jellemző tulajdonságuk a mérhetetlen falánkságuk és viselkedésük is sokban eltér a kisebb testű harkályfajokétól. Természetes élőhelyükön a fiókák az odút már röpképességük elérésekor elhagyják, de ekkor a nagy szárnytollaik még nincsenek teljesen kifejlődve. A környező fákon vijjogva koldulják az eleséget, és éjszakára visszatérnek a biztonságos odúba. A kirepülés után még akár egy hónapon keresztül is etetik őket a szülőmadarak, és csak ezután válnak önállóvá. Minden hasonló feltételt maradéktalanul nem tudtunk biztosítani számukra, de a fiókák felnevelése végül sikeresnek bizonyult, és ha nem is Somogy, de legalább Baranya valamelyik erdejében kopácsolják most a korhadt fákat.

  5. kép: Feketeharkály-fiókák (Fotó: Bank László)

A mentőállomásra természetesen ragadozó madarak is érkeztek. A sok vércsefióka mellet egy öreg hím vörös vércse kézre kerülése érdekes. Ezt a madarat a vércseládák ellenőrzése során az egyik beremendi láda alatt találtuk meg röpképtelen állapotban. Semmilyen sérülése nem volt, kondícióját is megfelelőnek találtuk, és mérgezésre utaló jeleket sem fedeztünk fel rajta. Így nem volt eldönthető, hogy mi lehetett röpképtelenségének oka. Talán nekirepülhetett valaminek, és az ekkor szerzett belső sérülései gátolták ismételt felemelkedését, de ez már sohasem derül ki. A vércsét gyűrűje alapján azonosítottuk és kiderült, hogy öt évvel korábban ugyanebben a ládában jelöltük meg fiókaként. A madár tehát nagyon ragaszkodott születési helyéhez. Repatriálása közel egy hónapot vett igénybe. Kezdetben két hétig még lábra sem tudott állni, de később állapota folyamatosan javult, ezért szabadon tudtuk engedni. Lehet, hogy már ismét Beremenden ritkítja a pockokat.

Víziszárnyasok ritkán érkeznek a mentőállomásra, mert vizes blokk hiányában nehezen tudjuk elhelyezésüket megoldani. Ettől függetlenül a beérkező példányok gondozását ugyanúgy vállaljuk, mint a többi madárét. Így volt ez egy autó által elsodort tőkés récével is, mely Pécsen próbált átgyalogolni az úttesten, de nem kapta meg az elsőbbséget. Így jár az, aki nem ismeri a KRESZ-t! A kacsának szerencsére nem tört el semmije, és zúzódásait is gyorsan kiheverte. Ma már a csertői halastó hűs vízében lubickolva élvezi a szabadságot.

  6. kép: Kacsaportré (Fotó: Bank László)

A mentett madarak palettáját természetesen az éjszakai ragadozók is színesítették. Örvendetes tényként kezeljük, hogy a telefonálók többsége megértette az erdei fülesbaglyokra vonatkozó "szabályokat", azaz a földre került fiókákat nem nekünk, hanem a szülőmadaraknak kell felnevelni. Így a megtalálók sok fiókát visszahelyeztek a fákra. Bár még nincs vége a költési időszaknak, mégis elmondhatjuk, hogy idén kb. feleannyi fülesbagoly-fióka felneveléséről kellett gondoskodnunk, mint a korábbi években. E hírlevél szerkesztésekor mindössze 3 példány élvezi még a vendégszeretetünket.

A kisebb termetű bagolyfajok közül két kuvikfiókát is gondozunk. Ezek közül az egyik madár kalandos úton került Szigetvárra. Állítólag Horvátországból származott, de az ellentmondásos nyilatkozatok alapján nehéz kideríteni a valóságot. A kis kuvikok mindenesetre jól érzik magukat, és szépen fejlődnek. Néhány hét múlva visszatérhetnek akár Horvátországba is.

Sikerült szabadon engednünk egy kifejlett macskabaglyot is. Ezt a példányt szintén autó ütötte el, de agyrázkódáson kívül más baja nem esett. Az ütközés elég erős lehetett, mert a madarat néhány napig mesterségesen kellett táplálni. Állapota, ha lassan is, de fokozatosan javult, és a madár most már vígan éli a baglyok szabad életét.

  7. kép: A repatriált macskabagoly (Fotó: Ingola Eszter)

A legnagyobb testű érkező egy öreg rétisas volt. Valószínűleg vezetéknek repülhetett, és így sérült meg a szárnya. Az eset Almamelléken történt, és a megtaláló elmondása szerint négy fő kellett a befogásához. Szerencsére mindegyik vállalkozó komolyabb sérülés nélkül megúszta a műveletet.

A madár gyűrűt viselt. Ez alapján tudjuk, hogy tíz évvel korábban a Somogy vármegyei Böhönyén jelölték fiókaként. Pár évvel ezelőtt Boldogasszonyfán is sikerült leolvasni a gyűrűjét, tehát csaknem biztosra vehető, hogy a sas Baranyába költözött át, és valamelyik környékbeli fészekben gondoskodott az utódokról. Közel egy hónapon keresztül volt a mentőközpont lakója, majd további gondozásra átadtuk a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságnak.

Érdekességként jegyezzük meg, hogy ez a sas a harmadik olyan példány volt, amely gyűrűt viselt, és idén került kézre a vármegyében. A másik kettő sajnos elpusztult. Az egyik példány szintén 10 évet, a másik pedig 15 évet élt. Az adatok jól jelzik a madárjelölések fontosságát, hisz sok más tényezőn túl az egyes fajok életkorára vonatkozóan is hasznos információkhoz jutunk.

  8. kép: Az almamelléki rétisas - Ettől a csőrtől mindenkinek tartania kell (Fotó: Bank László)

A rétisasok ezredik fészekfoglalása