Zöld Baranya -Tettek és eredmények

A Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány időszakos hírlevele

2025. augusztus

Artúr - 55 és társai

A Szigetvári Madármentő Állomásra bekerült madárfajok némelyikéhez valamilyen ragadványnév is társul. Nehéz megmondani, hogy miért azt a nevet kapta az adott faj. Talán az éppen gondozásra szoruló madár valamilyen tulajdonsága játszott szerepet ebben, de nem zárható ki az állomáson megforduló érdeklődők vagy a madarak gondozója ihlette elnevezés sem.

Artúr - 55 egy kicsi fiókaként hozzánk került örvös galamb. A sorszám azt jelzi, hogy az állomás megalapítása óta hányadik példányt gondozzuk az adott faj esetében. Artúr - 55-öt is sikeresen felneveltük. Szembetűnő volt ragaszkodása. Kezdetben mindenhova követte gondozóját, csak lassan vadult el. Ma már a szigetvári örvösgalamb-populációt gazdagítja.

  1. kép: Artúr - 55, a ragaszkodó örvös galamb (Fotó: Bank László)

Morgonc - 12 egy szerencsétlenül járt kuvikfióka. A fészkelőhelyről történt kirepülését követően a földön landolt, és a magas fűben lapult meg. A kaszálás során későn vették észre. A motoros kasza levágta a csőre egy részét, és a szárnyán is megsérült, de szerencsére csontja nem törött el. A bágyadt, véres fióka az utolsó pillanatban került hozzánk még júniusban. Nagy fájdalmai lehettek, kevés reményt fűztünk az életben maradásához. Az első napokban még táplálni is nehéz volt, mert nyelni is alig tudott. A szakszerű gondozásnak köszönhetően azonban állapota szépen javult. Ma már ott tartunk, hogy a csonka csőrével is képes felvenni a táplálékot. Szárnyának sérülését is kiheverte, jól tud repülni. Zsákmányszerző képességének tehát teljes birtokában van. Már nem kell sok idő, hogy végleg megváljunk tőle.

  2. kép: Morgonc - 12, a sérült csőrű kuvikfióka (Fotó: Bank László)

Korábban már ápoltunk sérült csőrű madarakat. Egy törpegém autónak repült, és az ütközés következtében törött el a csőre vége, egy gólyának pedig a felső csőrkávájából hiányzott néhány centiméter. Ezek a madarak fokozatosan megtanultak csonka csőrrel is táplálkozni, ezért szabadon lehetett őket engedni.

A többi bagolyfajhoz hasonlóan a kuvikok is erős karmaikkal ragadják meg a zsákmányukat. Csőrüket főleg a nagyobb testű táplálékállatok feldarabolására használják, míg a kisebbeket (pl. rovarok, güzüegér) egészben nyelik le. Morgonc - 12-nek a zsákmányszerzés nem okozhat majd problémát, ezért bízhatunk abban, hogy képes lesz boldogulni a természetben.

A nyári hónapok egyébként mozgalmasan teltek a mentőállomáson. Az eddigi működésünk tapasztalatai alapján már tudjuk, hogy melyik időszakban milyen madárfajok példányaira számíthatunk nagyobb számban. Június közepe - július vége a sarlósfecskék időszaka. Ekkor főleg Pécsről kerülnek hozzánk a földön landolt, de még röpképtelen fiókák. A legutolsó viszont augusztus közepén érkezett Pécsváradról.

  3. kép: Egy csokor sarlósfecske-fióka (Fotó: Bank László)

Július a gólyák időszaka. A szárnyaikat próbálgató, a fészkeket első ízben elhagyó még ügyetlen fiókák gyakran repülnek tereptárgyaknak (épületek stb.), és az ütközés következtében szenvednek különböző sérüléseket. Ilyenkor általában minden különösebb nehézség nélkül befoghatók. Felépülésük viszont heteket vesz igénybe, és előfordulhat, hogy áttelelésüket is meg kell oldani.

  4. kép: Gólyás életkép a mentőállomás udvarán (Fotó: Bank László)

A mentőállomásra érkező madarak között mindig akadnak érdekességek is. Egy vihar által kettétört fa odújában búbosbanka-fiókákra bukkantak a helyiek. Megpróbálták felnevelni őket, de hamar rájöttek, hogy nem boldogulnak velük, ezért néhány nap múlva hozzánk kerültek az apróságok. A kiéhezett fiókák szerencsére túlélték a megpróbáltatásokat. A különböző rovarok mellett kedvenc csemegéjüknek bizonyult a lódarázslárva. Ezeket a vércseládáinkban megtelepedett darazsaktól "zsákmányoltuk" nem éppen veszélytelen körülmények között.

  5. kép: Cseperedő búbosbanka-fiókák (Fotó: Bank László)

A szabadon engedett bankafiókák még mindig visszajárnak eleséget kunyerálni. Kézből már nem fogadják el a nekik felkínált táplálékot. A háztetőre feldobált finomságokat viszont nagy buzgalommal szedik fel. Látogatásaik most már egyre ritkulnak, és nem kell sok idő ahhoz, hogy végleg elhagyjanak bennünket.

  6. kép: Eleségre váró bankafióka a háztetőn (Fotó: Bank László)

Visszatérő vendégek más fajok esetében is mindig akadnak. Már látjuk, hogy a kirepülést követően még mennyi ideig etethetik a fészekaljat a szülőmadarak. Barázdabillegetők esetében ez kb. 2-3 hét, ezután vadulnak el végleg a szabadon engedett fiókák.

  7. kép: Az egyik visszajáró barázdabillegető-fióka (Fotó: Pavel Bogolepov)

A mentőállomásra érkezett madarak talán legérdekesebb példánya egy fürj volt. Pécs egyik utcáján szaladgált, ott fogták be. Tenyészetből szabadulhatott ki, de úgy látszik, ez nem tűnt fel a tulajdonosnak. Különös viselkedést produkált. Amíg zárt térben tartottuk, egyfolytában rikácsolt (hangja nem azonos a nálunk is honos fürj kellemes pitypalattyolásával), erősen próbára téve idegrendszerünket. Pár hét elteltével kihelyeztük a baromfiudvarba, s ezt követően néma maradt. Úgy látszik, hiányzott neki a társaság, bár a tyúkok eleinte meglehetősen furcsán néztek a különös szerzetre. Fürjünket szabadon nem engedhettük, ma már egy szigetvári fürjbarát otthonában éli mindennapjait.

  8. kép: A baromfiudvarban napozó fürj (Fotó: Bank László)

Fekete gólyák - Újabb hét szűk esztendő?