Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2016. június

2016. július

2016. augusztus

2016. szeptember

2016. október

2016. november

2016. december

2017. január

2017. február

2017. március

2017. április

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2017. május

 

Ismét egy jó sasos év

 

A téli fészektérképezések során a rétisasok 9 új fészkét találtuk meg. Ezek többsége (6 db) a régi revírekben épült (váltófészkek). Egy, a megyehatárhoz közel eső tolnai fészek ellenőrzését átadtuk az ottani önkénteseknek, ezért a fajjal kapcsolatos védelmi munkánk idén már csak Baranyára korlátozódott. Összesen 43 pár költését kísérhettük figyelemmel. A fészkelő párok száma megegyezett a tavalyival.

A fészket foglaló sasok közül ténylegesen 34 pár költött, míg 9 pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül 28 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 17 esetben 1 fiókát, 11 esetben 2 fiókát neveltek fel. Összesen 39 fióka repült ki, ami a rétisasok védelmének kezdete óta a második legjobb költési eredménynek számít.

 

  1. kép: Az egyik régi sasfészek (Fotó: Bank László)

 

Veszélyben a vándorsólymok

 

Tavaly 4 pár vándorsólyom költött a megyében. Idén az egyik fészkelőhelyet elhagyták a madarak, egy másik körzetben pedig annak ellenére, hogy rendszeresen észleltük a sólymok jelenlétét, kirepült fiókákat mégsem sikerült megfigyelnünk. Két régi revírben viszont eredményesek voltak a költések. Az egyik sólyompár 4, a másik 3 fiókát nevelt fel.

Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak mi, hanem mások is ismerik a fészkelőhelyeket. A hónap elején az egyik helyi solymásznak egy ismeretlen telefonáló olyan fiókákat kínált eladásra, melyeket még csak később akartak kiszedni a fészekből. A solymász elutasította az ajánlatot, és rögtön közölte velünk az információt. Az ismert fészkekben még csak ezt követően gyűrűztük meg a fiókákat, és később is figyelemmel kísértük sorsukat. A rendszeres ellenőrzések során illetéktelenek jelenlétét nem tapasztaltuk egyik fészek közelében sem, de a fenti eset is jelzi, hogy a sólyomfészkek kifosztása bármikor előfordulhat (jó üzlet ez egyeseknek), és nagyon résen kell lennünk ahhoz, hogy a fiókákat megóvjuk a bajtól.

 

  2. kép: Vándorsólyom zsákmánnyal (Fotó: Völgyi Sándor)

 

Óriás fészekalj

 

A szaporcai Ős-Dráva Látogatóközpontban létesített odútelepen egy tág nyílású, "D" típusú fészekodút is elfoglaltak költésre a széncinegék. A madarak fészkelőhely választásában még nincs semmi rendkívüli, hasonló esetekkel már többször találkoztunk. A cinkepárnak mindenesetre sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy a számukra túlméretezett odút telehordják fészekanyaggal. Valószínűleg azonban nem az odú mérete ösztönözte a párt arra, hogy rendkívül nagyméretű fészekaljat produkáljanak.

A széncinegék fészekalja leggyakrabban 8-12 tojásból áll. A szaporcai pár azonban megduplázta ezt a mennyiséget. Az utolsó ellenőrzéskor a tojó ugyanis 20 tojáson kotlott. Ekkora fészekalj esetében nem zárható ki, hogy egy másik tojó is ide rakta a tojásokat, de erre vonatkozó megfigyelések nem állnak rendelkezésünkre. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a fészekalj sorsa, kikelnek-e a fiókák az összes tojásból, illetve a szülőpár képes lesz-e valamennyit felnevelni.

 

  3. kép: A szaporcai széncinege fészekalj (Fotó: Wágner László)

 

Barátságos gerle

 

A hónap elején érdekes hírt közöltek Erzsébetről önkénteseink. Az egyik nap megjelent az udvarukban egy balkáni gerle. Rendkívül bizalmasan viselkedett, a félelem legcsekélyebb jelét sem mutatta. Szinte kereste az emberek társaságát, mindenkinek a vállára, hátára repült, de legjobban a fejtetőn szeretett megpihenni. Lehet, hogy a dús frizurák emlékeztették legjobban egykori fészkére.

A ház lakói igyekeztek a hívatlan vendég kedvében járni, hisz a madár barátsággal közeledett feléjük, amit illet méltóképpen viszonozni. Etették, itatták nagy szorgalommal, s örömmel nézték, ahogy kézből is elfogadja a finom mageleséget. Még azt sem vették zokon, ha valakinek időnként "megtisztelte" ruházatát az ürülékével.

A gerle ilyen jellegű viselkedése alapján szinte biztosra vehető, hogy fogságban nevelkedett fiókakorától kezdve. Hiányzik belőle a ragadozóktól való ösztönös félelem, ami hátrányára válik akkor, ha hirtelen idegen közegbe kerül. Könnyen elkaphatja az udvarban ólálkodó macska vagy kutya, és ha éppen egy kevésbé madárszerető portára téved, még a fazékban is végezheti. A mi gerlénknek szerencséje volt, mert jó emberek közé került. Mondhatnánk most, hogy a mesének vége, boldogan élt, míg…. De hát ki tudja a végét!?

 

  4. kép: A barátságos balkáni gerle (Fotó: Horváth Attila)

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor