Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2017. május

2017. június

2017. július

2017. augusztus

2016. október

2017. október

2017. november

2017. december

2018. február

2018. március

2018. április

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2018. január

 

Az év madara

 

2018-ban az év madara a vándorsólyom. Világszerte elterjedt madárfaj. Fészkelőként, vonulóként, kóborlóként sokfelé előfordul, csupán az Antarktiszról és Új-Zélandról hiányzik.

A magashegységek, a sivatagok és a trópusi esőerdők kivételével minden olyan élőhelyen megtelepedhet, ahol fészkelésre alkalmas helyeket talál, és jó táplálkozóterületek vannak a közelben. Különösen kedveli a tengerpartok sziklás környezetét, de a nagyvárosokban is előszeretettel fészkel.

Világállományát 100-500 ezer párra becsülik, míg Európában 12-15 ezer pár fészkel. Magyarországról, mint költő madárfaj 1964 után tűnt el, majd 1997-ben telepedett meg újra. Országos állománya jelenleg 70-80 párra tehető, míg Baranyában 3-4 pár költ.

Fokozottan védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

 

  1. kép: Vándorsólyom (Fotó: Majercsák Bertalan)

 

A vándorsólyom kb. varjú nagyságú, de annál karcsúbb termetű madár. Szárnya hegyes, farka közepesen hosszú. Szárnycsapásai gyorsak és laposak. Hangja erős ki-ki-ki-ki, amit gyakran és hosszan ismétel. A hímek testhosszúsága 38-45 cm, a tojóké 46-51 cm, míg szárnyfesztávolságuk 89-100 és 104-113 cm közé esik.

Az öreg madarak felül palaszürkék, a hát alsó része, a farcsík és a felső farkfedők világosabb kékesszürkék. Az alsó test fehér, a mell alsó része és a has finoman keresztsávozott. A pofa, a torok és a mell felső része fehér, ami élesen elüt a fekete fejtől és a széles, határozott bajuszsávtól.

 

  2. kép: Öreg vándorsólyom (Fotó: Samuel Galick)

 

A fiatalok leginkább barnás felsőtestük és hosszanti csíkokkal tarkított mellük és hasuk alapján különíthetők el az öregektől.

 

  3. kép: Fiatal vándorsólyom (Fotó: Völgyi Sándor)

 

Európában csak az északi régiókban fészkelő példányok vonulnak délebbre. Egy részük a tengerpartokat követve éri el az Ibériai-félszigeten lévő telelőterületeket. A Közép-Európán átvonulók közül néhány példány Kis-Ázsiáig is eljut.

Magyarországon ősszel főleg októberben és novemberben, tavasszal pedig márciusban láthatók nagyobb számban átvonuló sólymok, de megkésett példányokkal még április végén, május elején is találkozhatunk. A hazai fészkelők télen is helyben maradnak, de a fiatal madarak jelentős nagyságú területeket kóborolnak be. A szülőhelyük tágabb környezetének szisztematikus felderítése nagyon fontos a fiatal sólymok számára, hisz ekkor szerzik meg azokat a tapasztalatokat, melyek meghatározó szerepet töltenek be a későbbi önálló életükben.

A vándorsólyom önálló fészket nem épít. Kőbányákban, a középhegységek és a tengerpartok sziklafalainak párkányain, ormain fészkel, de elfoglalja más ragadozó madarak és a varjak fészkeit is. A nagyvárosokban a felhőkarcolókat és egyéb magas épületeket részesíti előnyben, de hidakon is megtelepedhet.

Évente egyszer költ. A tojásrakás már március első felében elkezdődhet. A fészekalj 2-5 tojásból áll. Mindkét szülő kotlik, de a tojó rendszerint több időt tölt a fészekben, mint a hím. A kotlási idő 28-29 nap, a fiókák 6-7 hetes korukban hagyják el a fészket. Ezt követően még sokáig együtt marad a család. A szülőmadarak vadászni tanítják a fiatalokat, azok csak lassan önállósodnak.

 

  4. kép: Meggyűrűzött vándorsólyom-fiókák (Fotó: Prommer Mátyás)

 

A vándorsólyom elsősorban repülő madarakra vadászik. A királykától a gémnagyságú madarakig mindent elfog, de leggyakrabban rigó- és galambnagyságú madarakat zsákmányol. Egyes becslések szerint az áldozatára történő rávágáskor a 380 km-es sebességet is elérheti. Táplálékállatai között eddig 210 madárfajt mutattak ki.

 

  5. kép: Vándorsólyom zsákmánnyal (Fotó: Völgyi Sándor)

 

A vándorsólyom európai állományát elsősorban a DDT hatóanyagú növényvédő szerek sodorták a kipusztulás szélére. Fontos ezért, hogy a nehezen lebomló növényvédőszereket mellőzzék a mezőgazdaságban. Költését a fészkelőhelyek háborítatlanságának biztosításával, a legveszélyeztetettebb helyeken esetenként fészekőrzéssel tehetjük eredményesebbé. Leomló sziklapárkányokon a sziklafal megerősítésével, stabilizálásával vagy műfészek kihelyezésével érhetjük el tartós jelenlétét. A fészkelőhelyek közelében húzódó 20 kV-os távvezetékek oszlopainak leszigetelésével pedig csökkenthetjük az áramütés kockázatát.

 

  6. kép: Fészekalj sziklapárkányra erősített műfészekben (Fotó: Prommer Mátyás)

 

Sasfelmérés

 

Az országos program keretében ismét megszerveztük a megyében telelő sasok állományfelmérését. A hónap közepén végzett számlálás során a távcsöveink elé került gyakoribb ragadozó madarak adatait is feljegyeztük. Baranyában önkénteseink összesen 173 db 2,5 x 2,5 km-es kvadrátban végeztek terepbejárásokat. A bejárt terület nagysága a megye kb. egyharmadát érintette. A megfigyelések során 58 rétisast, 41 vörös kányát, 2 barna kányát, 3 héját, 12 karvalyt, 420 egerészölyvet, 2 gatyás ölyvet, 18 kékes rétihéját, 1 kis sólymot és 20 vörös vércsét láttunk.

Idén lényegesen több ragadozót figyeltünk meg, mint egy évvel korábban. Néhány faj esetében (pl. vörös kánya) kiugróan magas értékeket kaptunk. Ez részben azzal magyarázható, hogy az enyhe télnek köszönhetően sokkal több madár telel a Kárpát-medencében, mint átlagos vagy az átlagosnál hidegebb teleken. Az ivarérett rétisasok (30 pld.) többsége már a fészke közelében tartózkodott, a költések rövidesen elkezdődnek.

 

  7. kép: Öreg rétisas (Fotó: Papp Zoltán)

 

Vörös kányák téli gyülekezése

 

 

A kányák nagyszámú téli gyülekezése eddig nem volt ismert a megyében, de országos szinten sem. Már november elején hírt kaptunk arról, hogy két jeladóval ellátott csehországi vörös kánya tartózkodik Baksa környékén. A tüzetesebb terepi megfigyelések során derült ki, hogy egy egész csapat kánya telel a település határában. Első alkalommal még "csak" 31 példányt láttunk, de december végére már 37-re nőtt a számuk. A legtöbb madarat, 41 példányt pedig éppen a sasfelmérés időszakában számoltuk meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a megyében költő vörös kányák is rendszeresen áttelelnek, akkor a fészkelőhelyeik közelében tartózkodó példányokkal együtt a megyében telelő kányák száma akár 50-60 példány is lehet.

Magyarországon a tél folyamán több helyen is észleltek kisebb áttelelő kányacsapatokat. Dunaszentgyörgynél 5 példány (közük egy szlovák jeladós), a Kisalföldön, Jánossomorja térségében 3 példány látható rendszeresen, de elszórtan egy-egy példányról máshonnan is vannak adatok. Ugyanakkor Horvátország északi részén, közel a magyar határhoz is tudunk gyülekezőhelyekről (Punitovci, Dárda), de ezeknek a csapatoknak az egyedszáma messze elmarad a Baksán észlelt mennyiségtől.

Érdekesség, hogy míg a csapatok tartják a helyüket, egyes példányok átvándorolnak egyik helyről a másikra, sőt visszatérhetnek a fészkelőhelyük közelébe is. A Baksánál észlelt egyik jeladós kánya pl. december 26-án már ismét a Morva-medencében tartózkodott, míg a másik jeladós madár Kórós és Rádfalva között az egyik égeresben éjszakázott.

A jeladós madarak adatai alapján tudjuk, hogy a kányák ragaszkodnak a telelőhelyeikhez, de csak egy viszonylag szűk, kb.100 km2-es területen mozognak. Nem zárható ki, hogy Baksa környékén is egy állandó telelőhely alakul ki, és a következő években is gyönyörködhetünk majd e villás farkú, kecses ragadozó madár népes csapatainak látványában.

 

  6. kép: Vörös kánya (Fotó: Balázs István)

 

Téli bagolyszámlálás

 

Az erdei fülesbaglyok télen nagyobb csapatokba is összeverődhetnek, s a nappalokat a rejtőzködésre alkalmas helyeken, főleg örökzöld fákon (fenyők, tuják stb.) töltik. Szívesen tartózkodnak a lakott területeken, ahol a közlekedés zaja vagy az emberek mozgása cseppet sem zavarja őket. A hónap utolsó harmadában - kapcsolódva az országos bagolyszámlálási programhoz - ezért főleg a temetőket, templomkerteket, parkokat, a fenyőkkel vegyes utcai facsoportokat, fasorokat vizsgáltuk át. Természetesen ellenőriztük azokat a helyeket is, ahol a korábbi években jelentősebb gyülekezőhelyeket találtunk. Örvendetes módon lakossági bejelentéseket is kaptunk, így minden eddiginél több helyről sikerült adatokat gyűjtenünk.

A felmérés végeredménye alaposan meglepett bennünket. Összesen 30 gyülekezőhelyet fedeztünk fel, ahol a számlálás pillanatában 1039 erdei fülesbagoly tartózkodott. A felderített gyülekezőhelyek száma nyolccal haladta meg az eddigi maximumot, a baglyok száma pedig közel háromszor annyi volt, mint a korábbi csúcs. A legtöbb példányt a Kisszentmártonhoz tartozó Mailáthpusztán figyeltük meg (136), de Mohácson (96), Bólyban (88) és Nagybudméron (83) is jelentős számban teleltek baglyok.

Munkánk a rekordnak számító adatok ellenére sem tekinthető teljesnek. Főleg a megye déli felén még bőven lehetnek kisebb-nagyobb ismeretlen csoportosulások. A következő telek érdekes feladata lesz majd ezeket a gyülekezőhelyeket is felderíteni.

 

  1. ábra: Az erdei fülesbagoly téli gyülekezőhelyei Baranya megyében (2018. január)

Sumonyban gyűrűzött nádi sármány Albániában

 

A hónap folyamán kaptunk értesítést arról, hogy a Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomáson 2017. szeptember 7-én jelölt nádi sármányt Albánia Tale nevű helységében fogták be ismét 48 nappal később, Sumonytól 496 km távolságra. A Sumonyban jelölt nádi sármányok közül ez volt az első, amely Albániában került kézre.

Sumonyban az 1981-es kezdetek óta 2806 nádi sármányt gyűrűztünk, s korábban csak 5 példány került kézre külföldön (4 pld. Olaszországban, 1 pld. Horvátországban). Az albániai adat jól illeszkedik nádi sármányok mediterrán térségben való teleléséről kialakult eddigi képbe.

 

  2. ábra: A Sumonyban jelölt nádi sármányok külföldi megkerülésének helyei

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor