Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2017. november

2017. december

2018. január

2018. február

2018. március

2018. április

2018. május

2018. július

2018. augusztus

2018. október

2018. október

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2018. június

 

Vörös kányák gyarapodóban

 

A tavasz folyamán e ritka ragadozó madár 5 új fészkét találtuk meg a régi és új revírekben. Az ismert költő párok száma kettővel nőtt a tavalyihoz képest, így már 6 pár költését kísérhettük figyelemmel. Ennyi kánya a visszatelepedésük 1990-es kezdete óta még nem fészkelt Baranyában. Sajnos 2 pár költése eredménytelen maradt, de így is 9 fióka (3x2, 1x3) repült ki sikeresen.

Az ismert fészkeken kívül még további 4 helyen valószínűsíthető a kányák költése, mely alapján a megyei állományt minimum 10 párra becsüljük. Tavaly az ország egész területén mindössze 7 pár fészkéről tudtunk, és még 5 olyan revírben volt feltételezhető a faj költése, ahol a fészkeket nem találtuk meg. Az adatok jól jelzik Baranya kiemelt szerepét a faj védelmében, hisz a megye az országos állomány legalább kétharmadának ad otthont.

 

  1. ábra: Az ismert költő párok száma Baranya megyében 1994 - 2018 között

 

Kuvik a költőládában

 

A kuvik Baranyában csak szórványosan fészkel, bár az utóbbi években kissé gyarapodott a számuk. E kistermetű bagolyfaj szívesen költ faodvakban, épületek zugaiban, de elfoglalja a speciális mesterséges fészekodúkat is. A fészkelőhelyek kiválasztásában fontos szempont számára, hogy oda a nagyobb testű ragadozók (pl. macskabagoly) ne jussanak be, hisz a kuvik szerepelhet ezek zsákmánylistáján. Éppen ezért az olyan szűk nyílású helyeket részesíti előnyben, ahol a predáció (a fészekaljak feldúlása, elpusztítása) a lehető legkisebb veszélyt jelenti.

A fentiek miatt meglepetésként ért bennünket, hogy a gyöngybaglyoknak kihelyezett egyik költőládában idén kuvikok fészkeltek. Mindez Nagytótfaluban, a református templom tornyában történt, ahol korábban rendszeres volt a gyöngybaglyok jelenléte. A kuvikokat szerencsére elkerülte minden veszély, és a szülőmadarak sikeresen felnevelték öt fiókájukat. A gyöngybagolyvédelmi programunk 1987-es kezdete óta ez volt az első eset, hogy kuvikok foglaltak el egy költőládát.

 

  1. kép: Kuvikfiókák a költőládában (Fotó: Laczik Dénes)

 

A gondos bagolyanya

 

A madarak költése során előfordulhat, hogy a szülőmadarak, főleg a tojók a kotlási fázisban a legnagyobb zavarás ellenére sem repülnek le a fészekaljról. Gyakran tapasztaltuk már, hogy a mesterséges fészekodúkban költő cinkék az ellenőrzések során az odúk tetejének leemelésekor sem repülnek ki, legfeljebb civakodó hangjelzésükkel fejezik ki nemtetszésüket. Ez az erős kotlási ösztön (költési bénaság) azonban veszélyeket is hordoz magában, hisz az arra tévedő ragadozóknak a tojásokon ülő madár is könnyen áldozatul eshet. De ha csak a kikaszált fürj- vagy fácánfészkekre gondolunk, már akkor is érzékeltettük a probléma súlyát.

Nincs ez másképp a baglyoknál sem, bár itt jóval ritkábban találkozunk hasonló esetekkel. A templomtornyokba kihelyezett költőládák ellenőrzésekor azonban szinte minden évben előfordul néhány alkalommal, hogy a tojásokról kell leemelni egy-egy gyöngybaglyot- vagy macskabaglyot annak érdekében, hogy végigkövethessük a költések menetét. A ládákat azok lakottságától függően évente 4-9 alkalommal nézzük meg, ami a jelenlegi 161 költőláda esetében 1000-1200 ellenőrzést jelent. Kb. minden 800-900 ellenőrzés alkalmával fordul elő, hogy a tojók a fészekaljon maradnak. A korábban végzett visszatérési vizsgálatok eredményei alapján egyébként tudjuk, hogy a költőládát elhagyó baglyok átlagosan 23 perc múlva térnek vissza a fészekaljhoz, tehát az ellenőrzésekkel lényeges zavarást nem végzünk.

A legutóbbi eset azonban a gyakoriságánál fogva tarthat érdeklődésre számot. A bogdásai római katolikus templom tornyában kihelyezett költőládában először május 21-én észleltük a gyöngybaglyok jelenlétét. A láda tetejének felnyitásakor a belső rekeszben tartózkodott mindkét szülőmadár. A hím némi noszogatás után hajlandó volt kirepülni, míg a tojó helyben maradt. A tojásokról (5 db) leemelve leolvastuk a gyűrűjének számát, majd visszahelyeztük a fészekalj mellé. Lezártuk a láda fedelét, de még ekkor sem repült ki.

A gyűrű száma alapján megtudtuk, hogy a baglyot Csurgón (Somogy megye) jelölték öreg madárként 2010 júliusában. Madarunk azonban gondolt egyet, és 2011-ben már a szörényi (Baranya megye) református templom tornyában költött, ahol ismét sikerült befogni. Úgy tűnik, hogy 2012-2017 között a bolhási (Somogy megye) egyházi épületeket választotta fészkelőhelyül, mert ebben az időszakban három alkalommal is sikerült gyűrűje alapján azonosítani. Idén pedig Bogdásán választott új párt magának.

A történet azonban itt még nem ér véget. Feltételeztük, hogy a fészekalj nem teljes, ezért június 10-én ismét ellenőriztük a ládát. Ekkor már csak a tojó tartózkodott benne, amely a láda tetejének felnyitásakor ezúttal sem repült ki. Újra leemeltük a fészekaljról, ami már 6 tojásból és egy frissen kikelt fiókából állt. A szemrevételezés után visszahelyeztük a tojót a fészekalj mellé. Néhány pillanat múlva már a tojásokon ült, és nyugodtan tűrte a láda fedelének visszahelyezésével járó mocorgást.

A történtek után kíváncsiak voltunk a kelési eredményre. A gyöngybaglyok általában kétnaponta rakják le a tojásaikat, és az első tojás lerakása után kotlani kezdenek, tehát a fiókák is kétnapos különbséggel kelnek ki, ezért a kotlási fázis végén, július 24-én újra megnéztük a ládát. Mondhatjuk azt is, hogy a baglyok szerencséjére, mert időközben a külső rekeszben lódarazsak telepedtek meg, és mindössze két hét leforgása alatt meglehetősen nagy fészket építettek. Ilyen esetekre is számítva mindig van nálunk darázsirtó spray, melynek alkalmazástól nem tekinthettünk el.

A darázsirtási procedúra legalább 10-15 percig tartott, és a láda tetejét csak ezután mertük teljesen felnyitni. A belső rekeszben a tojó ismét kitartóan ülte a fészekaljat, és csak finom ösztönzésre volt hajlandó egy kicsit odébb húzódni. Ekkor láttuk, hogy az összes tojás kikelt, 7 fiókát számoltunk meg. Most már a fotózás sem maradhatott el, majd a láda tetejének visszahelyezése után búcsút vettünk a bagolytól, amely természetesen még ezt követően sem repült ki.

A már legalább kilenc éves madár eddig 8 alkalommal került emberkézre 5 különböző helyen (Bolháson két épületben is fészkelt). A hazai gyűrűzési adatbázisban a gyöngybaglyokra vonatkozóan hasonlóra még nem volt példa. Kíváncsian várjuk, hogy a madár mennyi ideig tart ki Bogdásán, hisz az előzmények alapján feltételezhető, hogyha továbbra is ezt a helyet választja fészkelőhelyül, akkor a következő években is könnyen azonosítani tudjuk. Bízunk benne, hogy hosszú életet ér meg.

 

  2. kép: A bogdásai gyöngybagoly és fiókái (Fotó: Bank László)

 

Egy eredeti ötlet fecskebarátoknak

 

A fecskék száraz növényi szálakkal kevert sárból építik fészküket. A molnárfecskék ehhez kb. 2000 db sárgolyót használnak fel, s ha megfelelő tócsák vannak a közelben, akár 4-6 nap alatt is elkészülhetnek vele. A probléma a száraz tavaszokon adódik, mert ilyenkor nem áll a fecskék rendelkezésére megfelelő mennyiségű fészekanyag. A fészek nem készül el időben, ezért kitolódhat az első költések kezdete, sőt a késedelem miatt a második költések el is maradhatnak. Könnyebb helyzetben vannak a fecskék akkor, ha csak a régi fészküket kell rendbe hozni, de ezeket gyakran már más madárfajok (veréb, rozsdafarkú stb.) foglalják el, ezért mégis kénytelenek új fészek építésébe fogni.

A fecskék megtelepedését segíthetjük gipszből vagy kerámiából készített műfészkek kihelyezésével. Az esetek jelentős részében azonban minden igyekezetünk ellenére a munkálkodásunk eredménytelen marad. A fecskék nem foglalják el a műfészkeket még akkor sem, ha azokat a régi fészkek közelében helyezzük ki. Úgy tűnik azonban, hogy a hírlevelünket rendszeresen olvasó egyik madárbarát megfelelő módszert talált a fecskék műfészekfoglalásának ösztönzésére, ezért tapasztalatait közreadjuk, hátha mások is hasznosítani tudják (a mobiltelefonnal készült fotók gyengébb minőségéért elnézést kérünk).

A madárbarát házának eresze alatt szép számmal fészkeltek molnárfecskék, de ő még többet szeretett volna látni belőlük. Vásárolt ezért néhány műfészket, és kihelyezte azokat annak rendje és módja szerint a meglévő fészkek közelébe. A látszólag tökéletes munkát azonban a fecskék nem jutalmazták, továbbra is csak az általuk épített régi fészkekben voltak hajlandóak költeni.

 

  3. kép: A kihelyezett műfészkek a ház eresze alatt (Fotó: Jung András)

 

Barátunk azonban felfigyelt arra, hogy a fecskék a megsérült, kilyukadt, tág nyílásúvá vált fészkeket rendszerint helyre hozzák. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a műfészkeket szándékosan megrongálja, hátha a fecskék ezeknek a sérült alkalmatosságoknak nem tudnak ellenállni. Harapófogóval kiseb-nagyobb darabokat szakított ki a felső részükből, és a csonka műfészkeket visszahelyezve az eresz alá várta a hatást.

 

  4. kép: Fészeképítő molnárfecske a csonka műfészken (Fotó: Jung András)

 

A fecskék mintha csak erre vártak volna! Valami különleges ösztöntől hajtva elkezdték javítani a műfészkeket, és rájuk építették a szokásos, negyedgömb alakú fészkeiket. Volt olyan hely, ami mellé egy teljesen új fészek is épült. A módszer tehát kiválón bevált. Az eresz alatt most már 17 pár molnárfecske fészkel a ház tulajdonosának nagy örömére. Biztosak vagyunk abban, hogy ez még nem jelenti a végállomást. Lesz ott még több fecske is!

 

  5. kép: A csonka műfészekre épült fecskefészkek (Fotó: Jung András)

 

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor