Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2018. május

2018. június

2018. július

2018. augusztus

2018. szeptember

2018. október

2018. november

2018. december

2019. február

2019. március

2019. április

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2019. január

 

Az év madara

 

2019-ben az év madara a gólyatöcs. A faj az Antarktisz kivételével minden földrészen fészkel. Eurázsiai költőterülete a Pireneusi-félszigettől kezdve Közép- és Dél-Európán, valamint Kis- és Közép-Ázsián át Tajvanig húzódik. Megtalálható még a Közel-Keleten, az Arab-félszigeten, a Hindusztáni-félszigeten és Délkelet-Ázsiában is. Afrikában a Szaharától délre a számára alkalmas élőhelyeken mindenütt előfordul, egészen a kontinens déli csücskéig. Európai elterjedése foltszerű, míg a Fekete-tengertől keletre már egységesebb, összefüggő költőterületei vannak.

 

  1. kép: Gólyatöcs (Fotó: Völgyi Sándor)

Kedveli a száraz, meleg vidékeken található sós- és édesvizű mocsarakat, szikes tavakat, folyótorkolatokat, lagúnákat, a lassú folyású folyók kiöntéseit, sópárlókat, rizsföldeket. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban telepszik meg a belvizes foltokban, a szennyvízülepítő tavakon és a trágyaszikkasztókon.

Hatalmas elterjedési területén világállományát 225-390 ezer párra becsülik, míg Európában 59-75 ezer pár fészkelhet. Hazai állománya a mindenkori csapadékviszonyok függvényében jelentős ingadozást mutat. Száraz években alig 150-200 pár költ, míg csapadékos években a fészkelők száma az 1000 párt is elérheti. Baranyában kicsiny, de állandósulni látszó 1-5 páros állománya él. Kedvező időjárású években viszont 15-20 pár is megtelepedhet az időszakos kiöntéseken és belvizeken.

A gólyatöcs feltűnően kecses megjelenésű, hosszú lábú, hegyes csőrű, fekete-fehér színű madár. Megjelenése a gólyáéhoz hasonló, de sem azzal, sem más madárfajjal nem téveszthető össze. Rendes repülése nem túl gyors, egyenes vonalú. Tavaszi nászrepülése viszont rendkívül fordulatos, a zuhanórepülésből a hirtelen magasba emelkedésig váltakozik. Hangja éles, nyikkanó, gyorsan ismételt kit-kit-kit. A ragadozókat hangos és reszelő kret-kret-kret hanggal próbálja elzavarni, míg a fiatalok gip hangot hallatnak. Testhosszúsága 33-38 cm, szárnyfesztávolsága 67-83 cm, míg testtömege 150-210 gramm.

Az öreg hím egész felsőteste és szárnya zöldesen csillogó fekete. Fejtetője, tarkója és nyakának hátsó része szintén fekete, de ennek a mintázatnak a kiterjedése nagyon változó.

Az öreg tojónak csak a szárnyai feketék, míg háta inkább csillogó barnás színű, ami kontrasztos a fekete szárnyakkal. A fején általában kisebb a sötét szín kiterjedése és fakóbb is, mint a hímé, de a nagy egyedi változatosság miatt ez a bélyeg az ivarok elkülönítéséhez kevésbé használható.

 

  2. kép: Öreg hím és tojó gólyatöcs (Fotó: Völgyi Sándor)

A fiatalok felsőteste és szárnytollai fakóbarnák, s a tollak végén a világos tollszegélyek pikkelyszerű mintázatot alkotnak. Fejükön csak kisebb szürke foltok vannak. Az öreg madarakkal ellentétben lábuk nem piros, hanem fakó hússzínű.

 

  3. kép: Fiatal gólyatöcs (Fotó: Ötvös Károly)

Az európai költőállomány vonuló, de egyes dél-európai állományok télen is helyben maradnak. A telelőterület Nyugat-Afrika partvidékén húzódik, valamint a Száhel-övezettől a Vörös-tengerig terjedő részen található. Az Egyenlítőn túlra valószínűleg már nem vetődnek el.

A hazai állomány tavasszal március második felében és áprilisban érkezik vissza. Az őszi vonulás már augusztus elején megkezdődik, és szeptember végéig az utolsó példányok is elhagyják a Kárpát-medencét.

 

  4. kép: Gólyatöcsök csapatban (Fotó: Mánfai Bence)

A gólyatöcs laza telepekben és magányosan is fészkelhet. A költő párok a talajon kis fészekgödröt kaparnak, amit kevés növényi szállal bélelnek. Fészküket legtöbbször a víz szélén építik zsombékokon, kisebb szigeteken úgy, hogy azt minden oldalról víz vegye körül. A szikes tavakon kedvelik a sziki káka megfelelő sűrűségű állományait. Trágyaszikkasztókon, szennyvízülepítő tavakon a beszáradt kopár felszínre, trágyára is fészket rakhatnak.

A párok évente egyszer költenek, de a tojások pusztulása esetén pótköltésük is lehetséges. Kedvező időjárás esetén már április végén megkezdődhet a tojásrakás, de általában csak május végén, június elején teljes a fészekalj, amely 3-5 tojásból áll.

A kotlás csak az utolsó tojás lerakása után kezdődik meg. A szülőmadarak felváltva kotlanak, a fiókák 25-26 nap múlva kelnek ki. Felszáradásuk után elhagyják a fészket, és az öreg madarak vezetésével már önálló táplálkozásra képesek. Röpképességüket négyhetes korukban érik el. Ezt követően a család még sokáig együtt marad, de rendszerint elhagyják a fészkelőhely környékét, és kóborlásba kezdenek.

 

  5. kép: A gólyatöcs fészekalja (Fotó: Bank László)

 

Tápláléka vízirovarokból, valamint a vízben és iszapon található egyéb gerinctelen állatokból áll. Ezeket leggyakrabban a víz felszínéről és a parti iszapfelületről szedegeti fel.

A faj élőhelyeit napjainkban a klímaváltozással járó szárazodás, a sekély vizű tavak kiszáradása, végleges eltűnése veszélyezteti. Védelmét ezek megőrzésével, az egykori fészkelőhelyek rekonstrukciójával, a kiszáradt tavak, mocsarak elárasztásával és megfelelő kezelésével segíthetjük elő.

A gólyatöcs fokozottan védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

 

Kányaszámlálás

 

A hónap a ragadozó madarak felmérésének jegyében telt el. Január 4-6. között a nemzetközi számláláshoz kapcsolódóan a vörös kányák telelő állományát vizsgáltuk. Ennek az adott különös hangsúlyt, hogy a faj nagyszámú téli gyülekezése csak tavaly vált ismertté a megyében. A felmérés során felkerestük az ismert fészkek és éjszakázóhelyek környékét, de gépkocsis terepbejárásokat tettünk az Ormánság csaknem teljes területén is. A felmérés eredményeként 48 vörös kánya mellet 2 áttelelő barna kányát is sikerült megfigyelnünk. A legtöbb vörös kánya, 41 példány ezúttal is a Baksa melletti erdőben éjszakázott.

A számlálás időszakában Baranyán kívül mindössze két másik magyarországi település határában (Dunaszentgyörgy, Jánossomorja) láttak vörös kányákat, összesen 8 példányt. A hazai telelő állomány 85,7%-a a megyében található, tehát Baranya szerepe meghatározó a kányák telelése szempontjából.

 

  6. kép: Vörös kányák alkonyati gyülekezése az egyik éjszakázóhely közelében (Fotó: Völgyi Sándor)

 

Sasfelmérés

 

Az országos program keretében ismét megszerveztük a megyében telelő sasok állományfelmérését, melyre január 11-13. között került sor. A számlálás során a távcsöveink elé került gyakoribb ragadozó madarak adatait is feljegyeztük. Baranyában önkénteseink összesen 249 db 2,5 x 2,5 km-es kvadrátban végeztek terepbejárásokat. A bejárt terület nagysága a megye több mint egyharmadát érintette. A megfigyelések során 35 rétisast, 426 egerészölyvet, 27 vörös vércsét, 26 kékes rétihéját, 26 erdei fülesbaglyot, 16 karvalyt, 6 vörös kányát, 3 vándorsólymot, 2 gatyás ölyvet, 1 héját és 1 kis sólymot láttunk.

A megfigyelt rétisasok száma lényegesen kevesebb volt a tavalyinál. Néhány korábbi jelentősebb gyülekezőhelyen ezúttal alig láttunk sasokat. Az egyéb fajok esetében legtöbbször valamivel több példány mutatkozott. Említésre méltó a vándorsólymok jelenléte, mert a fajt a tavalyi felmérés időszakában nem sikerült megfigyelnünk.

 

  7. kép: Fiatal rétisas szarkák társaságában (Fotó: Völgyi Sándor)

 

Téli bagolyszámlálás

 

Az erdei fülesbaglyok téli csapatainak felmérését január 18-21. között végeztük. Az eddigi legalaposabb számlálás során az összes korábban ismert gyülekezőhelyet felkerestük, és más rejtőzködésre alkalmas helyeken (templomkertek, temetők, fenyőkkel vegyes utcai fasorok, parkok stb.) is vizsgálódtunk.

Önkénteseink összesen 84 helyszínt kutattak át részletesen. Ezek közül 36 helyen találtunk baglyokat. Három korábbi gyülekezőhelyen sajnos kivágták a fákat, ezért a helyek alkalmatlanná váltak a baglyok nappali pihenésére. Több esetben csak a fák alatti elenyésző mennyiségű köpet jelezte a baglyok ideiglenes jelenlétét, de telelő madarakat nem sikerült megfigyelnünk. Ezeken a helyeken valószínűleg csak 1-1 bagoly nappalozott alkalmanként. A felderített gyülekezőhelyek száma hattal haladta meg a tavalyit.

A feltárt gyülekezőhelyeken a számlálás pillanatában 803 erdei fülesbagoly tartózkodott. Ez azonban csak becsült érték, hisz az örökzöld fákon nagyon nehéz felfedezni a baglyokat, ezért a nappalozó madarak pontos száma nem minden esetben állapítható meg. Az egyedszám elmarad a tavalyi csúcstól (1039 pld.), de a megyében még így is jelentős számban telelnek a baglyok. A legtöbb példányt Bólyban (93), a Kisszentmártonhoz tartozó Mailáthpusztán (63) és Liptódon (56) figyeltük meg, de 50 példányt elérően Majson, Nagybudméron és Zalátán is teleltek baglyok.

 

  8. kép: Rejtőzködő erdei fülesbagoly (Fotó: László Csaba)

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor