Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2018. november

2018. december

2019. január

2019. február

2019. március

2019. április

2019. június

2019. július

2019. augusztus

2019. szeptember

2019. október

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2019. május

 

E-mail címek változása

 

Tájékoztatjuk hírleveleink olvasóit, hogy szervezeteink e-mail címe megváltozott. A jövőben az MME Baranya Megyei Csoportja a baranya@mme.hu, míg a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány a baranyamadar@baranyamadar.hu címen érhető el. A korábbi címek (mmepecs@hu.inter.net, baranyamadar@hu.inter.net) megszűntek, azokon keresztül kapcsolat már nem létesíthető velünk.

 

Csúcson a rétisasok

 

A téli fészektérképezések során a rétisasok 10 új fészkét találtuk meg, viszont a régiek közül 11 semmisült meg. A váltófészkekkel együtt jelenleg 72 fészek szerepel a nyilvántartásunkban. A fészkelő párok száma kettővel nőtt a tavalyihoz képest, így már 48 pár költését kísérhettük figyelemmel. Beazonosítottunk 4 új revírt is, ahol a fészkek pontos helyét még nem ismerjük, ezért a megyében költő sasok száma már 52 párra tehető.

A Rétisasvédelmi Programot 1987-ben indította be az MME. Akkor 15-20 párra becsültük a kipusztulás szélére sodródott hazai állományt. Elterjedésük csak a három dél-dunántúli megyére korlátozódott. Baranyában mindössze 4 pár költését feltételeztük. A védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az állomány kezdetben lassú, majd egyre intenzívebbé váló fejlődésnek indult. Napjainkra a rétisas Magyarországon általánosan elterjedt madárfajjá vált, gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele. A költő párok száma már közelíti a 400-at, ami jelentős sikere a hazai természetvédelemnek. Talán az sem véletlen, hogy a faj Ausztriában és Szlovákiában is újra megtelepedett.

Az eredmény egyrészt annak köszönhető, hogy a program során lényegesen bővültek a sasokkal kapcsolatos ismereteink, amit jól tudtunk hasznosítani a gyakorlati védelmi munkánkban. Másrészt sikerült az erdőgazdálkodók többségével elfogadtatni a faj megóvása érdekében szükséges természetvédelmi korlátozásokat, ezért a fészkelőhelyek hosszú távú megőrzését biztosítani lehetett. Ezen még az sem változtatott lényegesen, hogy a magánerdők tulajdonosainak nyomására az új erdőtörvényben a döntéshozók szűkíteni igyekeztek a természetvédelem lehetőségeit.

Az idén a megyében fészket foglaló sasok közül ténylegesen 43 pár költött, míg 5 pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül 27 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 14 esetben 1 fiókát, 13 esetben 2 fiókát neveltek fel. Összesen 40 fióka repült ki a baranyai fészkekből, ami a második legjobb költési eredménynek számít, és alig marad el a 2016. évi rekordtól (41 kirepülő fióka).

 

  1. kép: Öreg rétisas a fiókáival (Fotó: Somosi László)

 

Sikeres vándorsólymok

 

A tavalyihoz képest Baranya vándorsólyom helyzete örvendetesen változott. Az egyik korábbi revírben ismét sikerült megtalálni a sólymok fészkelőhelyét, ezért már három pár költését követhettük nyomon. Nagy valószínűséggel egy negyedik pár is revírt foglalt a megyében, de az öreg madarak mozgását csak május folyamán fedeztük fel a körzetben, ezért a fészkelőhely felkutatására már nem maradt időnk.

Az ismert költőpárok mindegyike sikeresen felnevelte fiókáit. Egy fészekből 2, két fészekből 4-4 fióka repült ki. Ezzel a kirepült fiókák száma a vándorsólymok 2010-ben történt baranyai megtelepedése óta 69-re emelkedett.

 

A gólyák visszatértek

 

A történet 2013-ban kezdődött. Az egyik ormánsági közintézmény kazánkéményére fészket raktak a gólyák, de ez a fűst elvezetésével kapcsolatban folyamatosan problémákat okozott. A megoldást a fészek fölé magasodó fűtéscsövek kéménybe történő beépítése jelentette, amit az intézmény kérésére a természetvédelmi hatóság engedélyezett is. A munkát 2016 őszén végezte el a kivitelező. A baj csupán az volt, hogy a csöveket a fészek közepén vezették át, amivel ellehetetlenítették a gólyák további megtelepedését. Egy-egy oldalon alig maradt 30-35 cm hely a fészek számára. Egy átlagos nagyságú gólyafészek 100-120 cm átmérőjű, tehát legalább ekkora helyre lett volna szükség. A gólyák 2017 tavaszán még ezen a kis helyen is próbálkoztak a maradék fészek tatarozásával, de néhány hét elteltével felhagytak a kísérletezéssel.

A hatóságnak bejelentettük az esetet, de válaszlevelükben mindent rendben lévőnek találtak, mert véleményük szerint a csöveket a kémény szélén helyezték el, ezért a gólyák továbbra is használni tudják a fészküket (amúgy még lentről is egyértelműen látszott, hogy a csövek a fészek közepén vannak). Ezt követően fotókkal bizonyítottuk a hatósági álláspont tarthatatlanságát (vettük a fáradságot, és felmásztunk a kéményre).

 

  2. kép: A fészek közepén átvezetett egyik fűtéscső (Fotó: Bank László)

 

Érveink hatására a hatóság megváltoztatta álláspontját, és 2018. áprilisában természetvédelmi hatósági eljárást indított. Ennek folyományaként júniusban kötelezte az intézményt a fészek helyreállítására. Már-már úgy tűnt, hogy semmi sem fog történni az előírt határidőig, de végül az intézmény a határozatban foglaltaknak eleget tett, és 2019. februárjában egy fészektartót szereltetett fel a kéményre. Ennek köszönhetően a hely ismét alkalmassá vált a gólyák megtelepedésére.

Az ügy több mint kétéves huzavona után lezárult. A gólyák sorsáért aggódók körében azonban joggal merül fel a kérdés, hogy miért ilyen módon intéződött a dolog. Körültekintőbb hatósági ügyintézéssel sokkal gyorsabb eredményt is el lehetett volna érni! A megye gólyaállománya az utóbbi 23 évben 43%-kal csökkent, ezért minden fészek megóvásának különösen nagy jelentősége van. A fészkeket lehetőség szerint ott kell megőrizni, ahová azokat a gólyák építették.

A madarak mindenesetre a hosszú kihagyás után sem lettek hűtlenek a helyhez. A hónap közepe táján egy későn visszaérkező pár ismét birtokba vette a kéményt, és elkezdték építeni új fészküket. Utódokat idén valószínűleg már nem fognak nevelni, de bízunk benne, hogy megtelepedésük tartósnak bizonyul, és a következő években már sok fiókával örvendeztetnek meg bennünket.

 

  3. kép: Az új gólyapár a kéményen (Fotó: Bank László)

 

Francia gyűrűs vadgerle

 

Még a tavalyi őszi madárgyűrűző táborban egy Franciaországban jelölt vadgerlét fogtunk be Sumonyban. A gyűrűzés adatait némi késéssel csak a hónap folyamán kaptuk meg az ottani madárgyűrűzési központtól. Ez alapján tudjuk, hogy a madarat 2018.05.07-én gyűrűzték a Rhone folyó deltájában található Saintes-Maries-de-la-Mer nevű kikötőváros területén. Sumonyban 2018.09.12-én került a hálóba. A két hely közötti távolság 1099 km, az eltelt idő 128 nap.

Az adat több érdekességet is hordoz. Elsősorban azt, hogy Magyarországon még soha sem fogtak vissza külföldi gyűrűs vadgerlét, ilyen vonatkozásban a sumonyi az első. Az eddigi megkerülések (két Olaszországban jelölt példány) vadászati vonatkozásúak, a madarak lelövéséből származnak. Megjegyezzük, hogy a vadgerle jelenleg védett madár, viszont korábban szerepelt a vadászható fajok listáján.

Másrészt a vadgerlék vonulásával kapcsolatban is új az információ. A nálunk fészkelők egy része ősszel délkeleti irányban hagyja el a Kárpát-medencét, és a Balkán-félszigeten áthaladva - érintve a görög szigeteket is - jut el Észak-Afrikába, s onnan a Szaharán túli telelőterületekre. A másik útvonal délnyugati tájolású, Olaszországon és Máltán keresztül vezet. A Nyugat-Európában fészkelő állomány viszont a Pireneusi-félszigeten keresztül vonulva éri el Afrika területét. Az adat azt bizonyítja, hogy a nyugat-európai vadgerlék egy része is a délkeleti irányú útvonalat választja a vonulása során, és így lényegesen hosszabb utat tesz meg, mint a hagyományos útvonalat választók.

 

  4. kép: A vadgerle gyűrűje (Fotó: Gregorits Máté)

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor