Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2019. október

2019. november

2019. december

2020. február

2020. március

2020. április

2020. május

2020. június

2020. július

2020. augusztus

2020. szeptember

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2020. január

 

Az év madara

 

2020-ban az év madara az erdei fülesbagoly. A faj Eurázsia és Észak-Amerika hűvös, mérsékelt övi és mediterrán területein, valamint Japánban és a Kanári-szigeteken fészkel. Észak Afrikában és a Közel-Keleten csak szórványos elterjedésű.

 

  1. kép: Erdei fülesbagoly (Fotó: Morvai Szilárd)

 

Kedveli a nyílt füves térségekkel, szántókkal határolt erdőszéleket, a fákkal, facsoportokkal tarkított sík- és dombvidéki agrártájakat, az utakat szegélyező bokros fasorokat. Szórványosan fészkel az alacsony hegyvidékek peremterületein is. Az utóbbi évtizedekben a városi parkok állandó lakójává vált.

Európai állománya 185-240 ezer párra tehető, de Oroszországban még további 50-500 ezer pár költhet. A világállomány mintegy 28%-a él Európában. Hazánkban 6.500-12.000 párra becsülhető a fészkelők száma, míg Baranyában 300-400 pár költését feltételezzük.

Az északi állományok vonulók, míg a mérsékelt öv kevésbé hideg és kisebb hóterhelésű területein, így Magyarországon, továbbá a mediterrán térségben is állandó madár. Október-novemberben jelentős számban érkeznek hozzánk Eurázsia északabbi térségeiből vonuló és áttelelő példányok, melyek február végén, március elején kezdik meg visszavonulásukat a költőhelyeikre.

Fészket nem épít. Legtöbbször más madárfajok, főleg a szarkák és a varjak fészkeit foglalja el, de öreg fák kikorhadt üregeiben, elhagyott gólyafészekben is költ. A lakott területeken az erkélyekre kihelyezett virágládákat is elfoglalhatja, és megtelepszik a vércsék számára kihelyezett mesterséges költőodúkban is. A fészek kiválasztását a tojó végzi, de esetenként a hím is társulhat hozzá.

 

  2. kép: Varjúfészekben költő erdei fülesbagoly (Fotó: Vágner Géza)

 

A párok évente egyszer költenek, de a tojások pusztulása esetén pótköltés is lehetséges. Pocokgradációs években az állomány egy része második költésbe is kezdhet. A tojásrakás már kora tavasszal, március elején megkezdődhet. A fészekalj rendszerint 2-7 tojásból áll, de bőséges táplálékkínálat esetén ennél nagyobb is lehet. A tojó kétnaponta rakja le a tojásokat, és az első tojás lerakása után kotlani kezd. A kotlási idő 25-30 nap. A fiókák 21-24 napos korukban már elhagyják a fészket, és a környező ágakon rejtőzködnek. Röpképességüket azonban csak 34-35 napos korukban érik el, míg teljes önállósodásuk két hónapig is eltart.

 

  3. kép: Bagolyfiókák (Fotó: MME Archívum)

 

Táplálékát elsősorban kisemlősök, főleg mezei pockok, egerek alkotják. Ínségesebb időszakokban madárfogyasztása is jelentős lehet. Ilyenkor gyakran látogatja a nádasok környékét, ahol az alvó énekesmadarakat próbálja elkapni.

Az erdei fülesbaglyok hazai állománya jelenleg nem veszélyeztetett annak ellenére sem, hogy az elektromos hálózatokon sok példány pusztul el áramütésben, valamint az autók és vonatok is sok madarat ütnek el. Helyenként a fészkelőhelyek hiánya befolyásolja a költő párok számának alakulását.

 

  4. kép: Fülesbaglyok mesterséges költőodúban (Fotó: Bank László)

 

Védelmét leginkább műfészkek kihelyezésével segíthetjük elő. A fáról leesett, de még röpképtelen fiókákat pedig nem szükséges "megmenteni", elég, ha visszatesszük őket a legközelebbi alkalmas fára, ahol biztonságban vannak a macskák és a kutyák elől.

Az erdei fülesbagoly védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

 

Rekordszámú fülesbagoly

 

Az erdei fülesbaglyok téli gyülekezőhelyein való idei számlálásnak az adott különös hangsúlyt, hogy az év madaráról van szó. A január 24-27. között zajló felméréseket ezért kiterjesztettük olyan területekre is, ahol korábban még nem vizsgálódtunk. Az eddigi legalaposabb számlálás kiemelkedő eredménnyel zárult, minden eddiginél több baglyot sikerült megfigyelnünk.

Önkénteseink összesen 87 helyszínt (templomkertek, temetők, fenyőkkel vegyes utcai fasorok, parkok stb.) kutattak át részletesen. Ezek közül 43 helyen találtunk baglyokat. Hat esetben csak a fák alatti, sokszor jelentős mennyiségű köpet jelezte a baglyok ideiglenes jelenlétét, de telelő madarakat nem sikerült megfigyelnünk. A felderített gyülekezőhelyek száma héttel haladta meg a tavalyit, ahol a számlálás pillanatában 1338 erdei fülesbagoly tartózkodott. Ez azonban csak a minimálisan becsült érték, hisz az örökzöld fákon nagyon nehéz felfedezni a baglyokat. A számlálás nehézségei miatt a vizsgálatba vont területeken ennél csak több bagoly lehetett.

 

  5. kép: Nappalozó bagolycsapat Mohácson (Fotó: László Csaba)

 

Az egyedszám 535 példánnyal volt több a tavalyinál (+ 66,6%), és a 2017. évi csúcshoz (1039 pld.) viszonyítva is 28,8%-os a növekedés. A legtöbb baglyot Mohácson (94) figyeltük meg, ahol lombhullató fákon található a madarak gyülekezőhelye, ezért számlálásuk viszonylag nagy pontossággal végezhető el. Jelentős számban találtunk még baglyokat Bólyban (90), a Kisszentmártonhoz tartozó Mailáthpusztán (88) és a szentegáti kastélyparkban is (73), de 50 példányt elérően Babarcon, Dunaszekcsőn, Lippón, Magyarbólyban, Majson, Monyoródon, Nagybudméron és Nagynyárádon is teleltek baglyok.

 

Vörös kányák: továbbra is Baksa az élen

 

Január elején a nemzetközi számláláshoz kapcsolódóan ismét vizsgáltuk a vörös kányák telelő állományát a megyében. A felmérés során felkerestük a már ismert éjszakázóhelyek és részben a fészkek környékét, valamint gépkocsis terepbejárásokat tettünk a megye déli és nyugati részén. A kezdetben ködös idő, majd a viharos, hideg széllel érkező hidegfront sem vette el kedvünket a feladattól. Kitartásunk meghozta gyümölcsét, jutalmunk 41 vörös kánya megfigyelése volt. Ez mellett még 2 áttelelő barna kánya is a szemünk elé került. A legtöbb vörös kánya, 34 példány ezúttal is a Baksa melletti erdőben éjszakázott. Az utóbbi három év adatai alapján úgy tűnik, hogy ez az erdőfolt a kányák tradicionális téli gyülekezőhelyévé vált, ezért kíváncsian várjuk, hogyan alakul a helyzet a következő években.

A számlálás időszakában Baranyán kívül 5 másik magyarországi település határában láttak vörös kányákat, összesen 19 példányt. Az országban telelő kányák 68,3%-át Baranyában figyeltük meg, tehát a téli éjszakázóhelyek nyugalmának biztosítása továbbra is fontos feladatunk.

 

  6. kép: Vörös kánya az egyik éjszakázóhely közelében (Fotó: Laczik Dénes)

 

Kevés volt a rétisas

 

A hónap közepén ismét bekapcsolódtunk az országos sasfelmérési programba, de a számlálás során a távcsöveink elé került gyakoribb ragadozó madarak adatait is feljegyeztük. Az időjárás ekkor sem volt kegyes hozzánk, mert napokig ködös, hideg idő volt, és csak kis látótávolság mellett lehetett madarászni. Ráadásul a halastavak be voltak fagyva, s ez miatt a sasok inkább kihúzódtak a folyóvizek környékére, vagy a társasvadászatok után visszahagyott zsigereken lakmároztak.

 

  7. kép: Rétisas a ködben (Fotó: Bank László)

 

Baranyában önkénteseink összesen 116 db 2,5 x 2,5 km-es kvadrátban végeztek megfigyeléseket, de ezek jelentős részén csak keskeny sávokat láttunk be. Az időjárási körülmények miatt inkább csak autóval haladtunk át a területeken, részletesebb felmérésre nem volt lehetőségünk. Vizsgálódásaink során 25 rétisast, 152 egerészölyvet, 7 vörös vércsét, 4 karvalyt és 1 vörös kányát láttunk. A legtöbb sas a csertői és az alsómocsoládi halastavaknál tartózkodott (5 és 4 pld.).

Az észlelt rétisasok száma még a tavalyinál (35 pld.) is lényegesen kevesebb volt. A többi faj esetében pedig a korábbi egyedszámnak csak töredékét sikerült megfigyelnünk.

 

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor