Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2019. október

2019. november

2019. december

2020. január

2020. február

2020. március

2020. április

2020. június

2020. július

2020. augusztus

2020. szeptember

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2020. május

 

Félszáznál több sasfióka

 

Az idei fészektérképezések során a rétisasok 6 új fészke került elő, a régiek közül pedig 7 semmisült meg. A váltófészkekkel együtt jelenleg 71 fészek szerepel nyilvántartásunkban. A fészkelő párok száma a tavalyihoz képest nem változott, idén is 48 pár költését kísérhettük figyelemmel.

A fészket foglaló sasok közül ténylegesen 42 pár költött, míg 6 pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül minden eddiginél több, összesen 32 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 13 esetben 1 fiókát, 18 esetben 2 fiókát, 1 esetben pedig 3 fiókát neveltek fel. 3 fiókás fészekalj utoljára 2015-ben fordult elő. Összesen 52 fióka repült ki a baranyai fészkekből, ami kimagaslóan jó eredménynek számít, lényegesen meghaladja a 2016. és 2019. évi maximumot (41 kirepülő fióka mindkét évben).

 

  1. ábra: A kirepülő rétisasfiókák száma Baranya megyében 1996-2020 között

Vándorsólyom költési eredmények

 

A vándorsólymok három ismert baranyai fészkelőhelyén idén is a revírekben tartózkodtak a párok, de az egyik helyen kimaradt a költés. Ennek oka az lehetett, hogy egy öreg hím egy fiatal, valószínűleg még nem ivarérett tojóval állt párba, ezért elmaradt a tojásrakás. A másik két helyen viszont sikeresen költöttek a sólymok. Az egyik fészekből 3, a másikból 4 fióka repült ki. Ezzel a kirepült fiókák száma a vándorsólymok 2010-ben történt baranyai megtelepedése óta 76-ra emelkedett.

 

Beremendi gólyák

 

Április utolsó harmadában Beremenden egy népes, közel száz példányból álló gólyacsapat jelent meg. A madarak főleg a Püspökbóly - Csípőtelek között húzódó mezőgazdasági területeken táplálkoznak, éjszakázásra pedig a püspökbólyi épületek és szalmabálák tetejére húzódnak be.

 

  1. kép: A beremendi gólyák egy része (Fotó: Bank László)

Ilyen népes csapatok általában ivaréretlen gólyákból verődnek össze. Ha a madarak felélik az adott terület táplálékkészletét, akkor odébb állnak. Úgy tűnik, hogy Beremend térségében bőven van táplálék, főleg mezei pocok, mert a gólyák folyamatosan a területen tartózkodnak, bár május végére némileg csökkent a számuk.

Hasonló gyülekezést figyeltünk meg Sátorhely térségében is, ahol 30-50 gólyát lehet látni az utóbbi hetekben. Lehet, hogy a beremendi gólyák egy része költözött át ide a jobb táplálkozási lehetőségek reményében, de előfordulhat az is, hogy máshonnan érkeztek. Mindenestre érdekes, hogy a madarak ilyen hosszú ideig kitartanak mindkét helyen.

A gólyagyülekezésnek pozitív hozadéka - túl a jelentős pocokfogyasztáson - hogy Püspökbólyban, ahol az utóbbi 50 évben nem fészkeltek gólyák, most három pár is megtelepedett. Két pár villanyoszlopra épített fészket, egy harmadik pár pedig a hidroglóbusz tetejét foglalta el. Költésük jelenleg is tart, reméljük, sikeresen felnevelik fiókáikat.

Azonban Sátorhely sem akar elmaradni Püspökbóly mögött. A hónap folyamán itt két új fészket raktak a gólyák. Ezek fiatal párok lehetnek, mert a tojásrakásig már nem jutottak el.

 

Gyöngybagoly a kuvikodúban

 

A templomtornyokba kihelyezett költőládákban már most annyi gyöngybagoly költ, mint tavaly, és a ládát foglaló párok száma még növekedni fog. A baglyok azonban nemcsak a templomtornyok lakói, megtelepednek más kevésbé zavart helyeken is. Költőhelyként a régi, romos épületek padlásait, löszfalak kimélyült üregeit is használhatják, de a szalmabálák közötti résekben vagy galambdúcokban is költhetnek. Kihasználhatnak más alternatív lehetőségeket is (használaton kívüli víztartály, magasfigyelő torony stb.), de elfoglalhatják a más madárfajok számára kihelyezett mesterséges fészkelőhelyeket is.

Egyik önkéntesünk a Lánycsók határában található Bácsfapusztán néhány éve egy kuvikodút rakott ki. Ezt a kb. 1 méter hosszú, henger alakú odút azonban a kuvikok nem foglalták el. Az idei aktuális ellenőrzéskor viszont nyolc jól fejlett gyöngybagolyfióka nézett farkasszemet önkéntesünkkel, aki áldva szerencséjét, mindjárt meg is gyűrűzte őket. Az odú kihelyezése tehát mégis hasznosnak bizonyult.

A kuvikok számára kihelyezett odúkat az ország egyéb területein már más madárfajok is elfoglalták. Az Alföldön vörös vércse, szalakóta és búbosbanka is költött bennük.

 

  2. kép: Gyöngybagolyfiókák a kuvikodúban (Fotó: László Csaba)

 

Baranya új madárfaja a kucsmás sármány

 

Május 28-án a késő délutáni órákban egyik önkéntesünk egy kucsmás sármányt figyelt meg Hosszúhetény határában. Az éneklő hímről másnap bizonyító erejű fotók is készültek. Ez a faj első baranyai előfordulása.

Ez a veréb nagyságú énekesmadár délkeleti elterjedésű faj. Olaszország keleti partvidékétől kezdve a Balkán-félszigeten és Kisázsián át egészen a Kaszpi-tengerig, Iránig terjed költőterülete. Az utóbbi évtizedekben határozott északi, északnyugati terjeszkedése figyelhető meg. Hazánkban először 1995-ben mutatták ki jelenlétét Tiszanánán, majd öt év múlva került ismét a megfigyelők szeme elé. A következő években főleg az alföldi területeken egyre gyakrabban mutatkozott, és több esetben éneklő hímeket is sikerült lencsevégre kapni. Mindez már a magyarországi költését is valószínűsíti, de egyelőre ezt még nem sikerült bizonyítani. A Hosszúhetényben megfigyelt éneklő hím esetében is előfordulhat, hogy a madár a költő pár egyik tagja lehet, ugyanakkor az észlelés a dunántúli terjeszkedésének is bizonyítéka.

A kucsmás sármány elsősorban az alacsonyabb területek fészkelője, de a Kaukázus déli lejtőin 1500 méter tengerszint feletti magasságban is költ. Kedveli az olyan nyílt élőhelyeket, ahol gazdag, sűrű a cserjeszint. Mezőgazdasági területeken, gyümölcsösökben és szőlőkben egyaránt megtelepszik. Szívesen fészkel gyomos parlagterületek szomszédságában. Gyakran kiül kórok és bokrok tetejére, ahol hangját hallatja.

Táplálékát főleg magvak alkotják, de egyéb növényi részeket is fogyaszt. Nyáron a fiókáit rovarokkal eteti.

Vonuló madár. A telet Délkelet-Ázsiában tölti.

 

  3. kép: A hosszúhetényi kucsmás sármány (Fotó: Stölkler Nándor)

Pásztorgémek Baranyában

 

A pásztorgém Afrika, valamint Közép- és Dél-Ázsia lakója volt eredetileg, de a múlt században természetes terjeszkedésének köszönhetően meghódította Ausztráliát és az óceániai szigeteket, sőt még Amerikába is eljutott. Európában határozott északi irányú terjeszkedése figyelhető meg, amit számos magyarországi adata is bizonyít. A Hortobágyon 2011-ben fészkelését is kimutatták, tehát a faj a hazai fészkelő madárfauna tagjává vált.

Terjeszkedését az újabb baranyai megfigyelések is igazolják. Május 4-án a homorúdi Riha-tó mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa figyelt meg egy nászruhás példányt. Május 18-án pedig egyik önkéntesünk a pellérdi halastavaktól északra elterülő réten, de már a cserkúti községhatárban kapott lencsevégre két pásztorgémet. Érdekességként említhető, hogy a faj 2012-ben történt első baranyai megfigyelése is a pellérdi halastavakhoz köthető.

 

  4. kép: A cserkúti pásztorgémek (Fotó: Meiszterics Zoltán)

Horogra akadt szürke gém

 

A horgásztavakon fészkelő vízimadarak vagy az oda táplálkozni járó madarak esetében sajnos nem ritka, hogy belegabalyodnak a leszakadt zsinórokba. Az iszapban turkálók csőrében már több alkalommal horogtűket is találtunk. Az ilyen "balesetek" általában nem végzetesek a madarak számára, de élettevékenységükre jelentős zavaró hatással vannak. Nehezebben tudnak táplálkozni, és a mozgásuk is korlátozott, könnyebben eshetnek a ragadozók zsákmányául.

A legutóbbi esett szerencsére jól végződött. Május 23-án a délutáni órákban a Boldogasszonyfa melletti horgásztóról kerestek bennünket telefonon. Egy, a horgászok által kifogott "nagy kócsag" mentéséhez kérték segítségünket. Éppen a közelben tartózkodtunk, ezért gyorsan a helyszínre érkeztünk. Mint kiderült, a "kócsagot", amely időközben szürke gémmé változott, a tavon horgászó pecások emelték be a csónakjukba nem kevés küzdelem árán, és szabadították meg a fölösleges horgászkellékektől. A befogás okozta stressz és a fizikai fáradtság miatt a madár teljesen kimerült, de az egyik, csaknem teljesen leszakadt lábujja kivételével súlyosabb sérülést nem találtunk rajta. Azonnal a Szigetvári Madármentő Állomásra szállítottuk, ahol a gondos ápolást követően hamar magához tért. A leszakadt lábujját sajnos amputálni kellett.

Másnapra a gém egészen élénkké vált, elfogadta a neki felkínált halcsemegét, ezért szabadon engedése mellett döntöttünk. A gyűrűzést követően könnyedén elrepült, tehát a mentési akció sikeresen zárult.

Itt kívánjuk megjegyezni, hogy Villányból érkező horgászok mentették ki a gémet a vízből, akik a helyszínre történő gyors érkezésünket egy palack borral jutalmazták. Finom volt! Köszönjük!

 

Boci, boci tarka

 

Vannak madárfajok, különösen az énekesmadarak körében, melyek kiváló hangutánzó képességekkel rendelkeznek. Ilyen a mindenki által ismert seregély is, amely gyakran csapja be a felületes szemlélődőt tavasszal a sárgarigó hangjának utánzásával. Megfigyeltek már olyan példányt is, melynek énekében röpke félóra alatt 16 fajra jellemző ének- és hangmotívumokat lehetett egyértelműen felfedezni. A kevésbé ismert fajok közül az énekes nádiposzáta és a kerti geze is hasonló képességekkel rendelkezik.

A madarak tanulás útján sajátítják el más fajok hangjelzéseit. A fészekben nevelkedő fiókák nemcsak a szülőmadarak, hanem a környezetükben élő más madárfajok hangját és énekét is megtanulhatják, de előfordulhat, hogy más forrásból is "merítenek". A szakirodalom pl. említ egy olyan fülemülét, amely Beethoven egyik szimfóniájának rövid dallamrészletét szőtte énekébe.

A tanulás útján történő ismeretszerzés érdekes példájával találkoztunk a hónap folyamán. Május 20-án késő délután a nagybudméri katolikus templom tornyába kihelyezett költőládában gyűrűztük a gyöngybaglyok fiókáit. Eközben a templomkertben egy fekete rigó énekelt folyamatosan. A madár a kb. negyedórás gyűrűzés alatt többször is hibátlanul szőtte énekébe a "Boci, boci tarka" című gyermekdal kezdő sorának dallamát. Ezt egyértelműen meg lehetett állapítani. Lehet, hogy ez a példány egy óvoda mellet látta meg a napvilágot, de az is elképzelhető, hogy egy zongorázni tanuló gyermek ablaka alatt született. A valóság természetesen más is lehet, de töprengeni ezen teljesen fölösleges!

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor