Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2020. október

2020. november

2020. december

2021. február

2021. március

2021. április

2021. május

2021. június

2021. július

2021. augusztus

2021. szeptember

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2021. január

 

Az év madara

 

2021-ben az év madara a cigánycsuk. Korábban az európai, afrikai és ázsiai elterjedési területen fészkelő alfajokat egyetlen fajnak tekintették, de az ezredfordulót követően a besorolást megváltoztatták. Az alfajok egy részét az ornitológusok ma már önálló fajként tartják számon. A nálunk is fészkelő faj költőterülete a magashegységek és a hidegebb északi tájak kivételével egész Európát felöleli. Előfordul még Északnyugat-Afrika keskeny tengerparti sávjában is.

 

  1. kép: Hím cigánycsuk (Fotó: Stölkler Nándor)

Sík- és dombvidéken egyaránt fészkel, de megtalálható a középhegységek szélesebb völgyeiben és a kopárabb mészkőkibújásos hegyoldalakon is. Kedveli a gazos árokpartokat, útszegélyeket, vasútoldalakat, a felhagyott szőlőket, parlagokat, ugarokat, a bokrokkal tarkított száraz domboldalakat. Fészkel a nedves talajú réteken, legelőkön is, de ezeken a helyeken inkább a szárazabb szegélyzónákat foglalja el. A zárt erdőket kerüli, az irtásterületeken viszont az újulat záródásáig időszakosan megtelepedhet.

Európai állománya 5,9-9,3 millió párra tehető. Hazánkban 195-210 ezer pár költhet, míg Baranyában 3-5 ezer pár költését feltételezzük.

Vonuló madár, a telet az európai és észak-afrikai mediterrán térségben tölti. Tavasszal az első példányok gyakran már február végén visszaérkeznek, de a többség március-áprilisban foglalja el a költőhelyeket. Őszi vonulása augusztus közepén kezdődik, de a madarak zöme szeptember-októberben kel útra. Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban megfigyelhetők áttelelő példányai is. Az áttelelők gyakran a nádasok közelében vészelik át a leghidegebb időszakokat.

 

  2. kép: Tojó cigánycsuk (Fotó: Stölkler Nándor)

Táplálékát kisebb méretű rovarok, pókok, hernyók alkotják, de az apró csigákat sem veti meg. Általában a fészek 50 méteres körzetében zsákmányol. Mozgó prédáira valamilyen kiemelkedő ponton, kórók, bokrok, oszlopok tetejéről lerepülve vadászik. Áldozatait legtöbbször a talajon fogja meg, de a megfigyelőhelyéről elröppenve a levegőben is zsákmányol. Az áttelelő példányok apró magvakat és bogyókat is fogyasztanak.

A kis talajmélyedésbe vagy fűcsomók tövébe, nagyon ritkán az alacsony bokrokba rejtett fészket csak a tojó építi száraz növényi szálakból, mohából, finom gyökerekből. A belsejét szőrszálakkal és pihetollakkal béleli. Évente kétszer költ, de kivételesen harmadik költése is előfordulhat. Az első költések március végén, április elején kezdődnek, a másodikra májusban, júniusban kerül sor, de frissen kirepült fiókákkal még augusztusban is találkozhatunk. A fészekalj 3-8, leggyakrabban 5-6 tojásból áll. A tojó naponta rakja le a tojásokat, és csak az utolsó tojás lerakása után kezdődik a kotlás. Csak a tojó kotlik, a kotlási idő 12-14 nap. A fiókák 13-14 nap múlva hagyják el a fészket, de teljes röpképességüket csak 4-5 nap elteltével érik el.

 

  3. kép: Cigánycsuk fészekalj (Fotó: Haraszthy László)

A cigánycsuk hazai állományát leginkább a gazos, bokros élőhelyek megszűnése, a gyepek beszántása vagy beerdősítése és az intenzív mezőgazdálkodás veszélyezteti. Az utak menti gyepsávok és árokparti gazosok költési időszakban történő égetése a fészekaljakat pusztíthatja el, de jelentős fenyegetettséget jelent a faj számára a mediterrán térségben zajló vadászat is.

Védelmét a természetkímélő gazdálkodási módok széles körben történő alkalmazása segítheti elő. Ehhez azonban a gazdálkodói oldalról jelentős szemléletváltásra volna szükség. Ezt a döntéshozói oldal olyan szabályozó rendszerek bevezetésével segítheti elő, melyek a gazdálkodókat nem az egyre nagyobb terméseredmények elérésére, és az ezzel járó még nagyobb műtrágya- és vegyszerfelhasználásra, hanem a környezetkímélő gazdálkodásra ösztönzik.

A cigánycsuk védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

 

Kányaszámlálás

 

A vörös kányák telelő állományainak nemzetközi felmérésére idén január 9-10-én került sor. Ehhez kapcsolódva Baranyában is bejártuk az ismert fészkelő- és gyülekezőhelyek környékét. Elsősorban a megye déli és nyugati részére koncentráltunk, mert a korábbi években ezeken a területrészeken láttuk a legtöbb madarat.

A számlálás során minden eddiginél több, összesen 56 vörös kányát figyeltünk meg. A madarak döntő többségét a már tradicionálisnak nevezhető éjszakázóhelyen és annak vonzáskörzetében, Baksánál láttuk. A felmérés időszakában a község melletti erdőben 55 példány éjszakázott. Ezen kívül csak Drávafokon került a szemünk elé egy átrepülő példány, az ismert fészkelőhelyek környékén egyetlen kánya sem tartózkodott.

 

  4. kép: Vörös kányát támadó dolmányos varjak (Fotó: Papp Zoltán)

Eredményes sasfelmérés

 

A hónap közepén ismét bekapcsolódtunk az országos ragadozómadár felmérési programba. A számlálás elsősorban a Kárpát-medencében telelő sasokra irányult, de természetesen a távcsöveink elé került többi ragadozó madár adatait is feljegyeztük. Az időjárás ezúttal kegyesebb volt hozzánk, így lényegesen több madarat sikerült megfigyelnünk, mint tavaly.

Baranyában önkénteseink összesen 142 db 2,5 x 2,5 km-es kvadrátban végeztek terepbejárásokat. Vizsgálódásaink során 44 rétisast, 268 egerészölyvet, 26 vörös vércsét, 6 karvalyt, 6 kékes rétihéját, 2 vörös kányát, 1 héját és 1 vándorsólymot láttunk. A legtöbb sas a csertői halastónál tartózkodott (24 pld.).

Az észlelt rétisasok száma lényegesen meghaladta a tavalyit (25 pld.) A többi faj esetében is az összpéldányszám csaknem kétszer annyi volt, mint egy évvel korábban.

 

Rejtőzködő rétisas

 

A nagytestű madárfajok (pl. gólya, sasok) esetében a kifejlett példányok gyűrűzésére kevés az esély, mert befogásuk legtöbbször csak speciális módszerekkel és nagy munkaráfordítással lehetséges. E fajoknál elsősorban a fészekben nevelkedő fiókák jelölése a járható út. Ilyenkor a hagyományos alumíniumgyűrű mellett a fiókákra célszerű színes gyűrűt is rakni, mert a jelölt példány a későbbiekben is könnyen azonosítható (pl. távcsöves megfigyeléssel, fotózással).

Színes gyűrűt kapott az a rétisasfióka is, amely 2007-ben egy Dombóvár melletti fészekben nevelkedett. A kirepülése utáni időszakban eddig még sehol sem figyelték meg, de egy szerencsés véletlen folytán januárban az egyik fészeknél azonosítani lehetett.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak közreműködésével nemrég két baranyai sasfészket is bekamerázott az egyik természetfilmeket készítő cég. Az egyik fészeknél immár öreg tojóként felbukkant a Dombóvárnál jelölt fióka a párjával együtt, és a hónap folyamán már hozzáláttak a fészek tatarozásához. Madarunk tehát köszöni, és jól van, 14 év után is kiváló egészségnek örvend.

Ebben a körzetben a sasok 2014-ben építették az első fészküket, melyben kétszer sikeresen, egyszer pedig eredménytelenül költöttek. A második, jelenlegi fészküket 2017-ben rakták, és ebben minden költésük eredményesnek bizonyult. A két fészekben a szülőmadarak a 6 sikeres költés során 11 fiókát reptettek ki. Tapasztalt, jól összeszokott párról van szó, amit az is jelez, hogy tavaly már 3 fiókát sikerült felnevelniük, ami a rétisasok esetében ritkán fordul elő. Reméljük, hogy ez a jó költési sorozat a jövőben sem szakad meg, és madarunk a párjával együtt még sok fiókával örvendeztet meg bennünket.

 

  5-8. kép: A fészek a gyűrűzött rétisassal (Forrás: Filmdzsungel.hu)

Különös bagolypusztulás

 

Január 15-én Garéban egy sérült gyöngybagoly megmentéséhez kérték segítségünket. A madárért végül a DDNPI természetvédelmi őre ment el, aki meglepődve tapasztalta, hogy a bagolyból egy kóró áll ki.

A 9-10. képen látható jelek alapján azt feltételezzük, hogy a bagoly zsákmányszerzés közben olyan erővel csaphatott le áldozatára, hogy közben egy erős, vastag kóró átszúrta a testét. Ezzel a sérüléssel még elvergődött egy tyúkólig, ahol végül befogták.

 

  9. kép: A kóró kiálló szára a gyöngybagoly fejénél (Fotó: Wágner László)

 

  10. kép: A kóró kiálló szára a gyöngybagoly alsó testén (Fotó: Wágner László)

Ilyen jellegű sérüléssel még soha sem találkoztunk! Szinte hihetetlen, hogy a kóró hogyan tudta így átszúrni a madarat. Életét sajnos már nem lehetett megmenteni.

 

Ha Önt eredményeink meggyőzték és egyetért törekvéseinkkel, kérjük, segítse helyi természetvédelmi munkánkat. Támogatását a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány 11731001-20124953 számú számláján tudjuk fogadni. Elkötelezettségét igazából a természet fogja meghálálni!

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor