Természetvédelmi hírek Baranyából

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

2024. május-június

Varjúadatok

A vetési varjú fészkelő állományának vármegyei szintű felmérését már áprilisban elvégeztük. Az adatokat azonban nem tettük közzé, mert az önkormányzati választásokat megelőzően előtérbe került a "varjúkérdés megoldása", amivel elsősorban Pécsen szavazatokat lehetett szerezni. Ehhez a hangulathoz nem kívántunk aláfestést adni.

A már szokásosnak nevezhető facsonkolások és fakivágások ellenére a varjúállomány nagysága lényegesen nem változott. Fészkeket 9 településen találtunk. Összesen 23 régi telep szűnt meg, viszont 18 helyen új kolóniák alakultak ki. A nyilvántartásba vett 84 fészektelepen 2143 párra becsültük a költő párok számát, ami 5,9%-os csökkenést jelent a tavalyihoz képest. Pécsen 1003 pár költhetett, ami 3,7%-kal kevesebb az előző évinél.

  1. kép: Kukázó varjú (Fotó: Bank László)

Még több rétisas

Június folyamán kirepültek az utolsó rétisasfiókák is a baranyai fészkekből, így már pontos adataink vannak a költési eredményekről. A helyzet nem a legrózsásabb, de a fészkelőpárok száma tovább nőtt. Az őszi-téli időszakban 4 rétisasfészek semmisült meg, viszont a célirányos fészektérképezéseknek köszönhetően a régi és új revírekben 13 pár fészke került elő. A váltófészkekkel együtt jelenleg 89 fészek szerepel nyilvántartásunkban. Az állomány újabb 5 párral nőtt a tavalyihoz képest, és idén már 61 pár fészkelését kísérhettük figyelemmel.

A fészket foglaló sasok közül ténylegesen 38 pár költött, míg 23 pár esetében nem történt tojásrakás. A költést kihagyó párok száma még sohasem volt ilyen magas, és a ténylegesen költő párok közül is 14 nem reptetett fiókákat. Az eredményesen költő 24 pár összesen 37 fiókát nevelt fel. A szülőmadarak 11 esetben 1 fiókáról, 13 esetben 2 fiókáról gondoskodtak.

A fészkelőhelyek megsemmisítése miatti korábbi bejelentéseinkre az egyik esetben azt a választ kaptuk a természetvédelmi hatóságtól, hogy mivel a fokozottan védett faj egyede nem pusztult el, ezért nem indítanak eljárást. E felfogás szerint az élőhelyet bármikor meg lehet semmisíteni, ha az nem jár a madár elpusztításával! A másik esetben a hatóság rendőrségi feljelentést ígért, de sürgető kérdésünkre csak annyi választ kaptunk fél év elteltével, hogy felvették a kapcsolatot a rendőrséggel (azaz érdemi intézkedés nem történt).

Az egyik esetben egy jogi konzultációt követően egyértelműen olyan álláspont alakult ki, hogy súlyos természetkárosításról van szó, ezért feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen. A vizsgálatot a rendőrség azzal zárta le, hogy a fakitermelést végző szerv nem tudott a fészekről, ezért nem vonható felelősségre. A vizsgálat alapossága erősen megkérdőjelezhető, mert a fészek megtalálását követő bejelentésünk alapján a természetvédelmi hatóság tájékoztatta a kezelő szervet a fészek helyéről (állítólag erről jegyzőkönyv is készült). A rendőrség ennek tényét azonban nem ellenőrizte.

  2. kép: Kotló rétisas (Fotó: Hantai Péter)

Vándorsólymok - változatlan helyzet

A vándorsólymok idén is a három ismert baranyai fészkelőhelyen kezdték meg költésüket. Jó eredményekről azonban nem tudunk beszámolni, mert a tavalyihoz hasonlóan most is csak egyetlen költésük bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak ezúttal 4 fiókát neveltek fel. A vármegye állományát továbbra is 4 párra becsüljük, de az egyik revírben a fészkelőhelyet még mindig nem találtuk meg.

A sólymok 2010-ben telepedtek meg Baranyában, és azóta 35 költésükről tudunk. A sikeresen költő párok eddig 87 fiókát neveltek fel, ami összességében nem tekinthető rossznak. Az utánpótlás tehát biztosított.

  3. kép: Kirepülés előtt álló vándorsólyom-fiókák (Fotó: Bank László)

Sikeres kerecsenek

Harminc év után tavaly ismét megtelepedtek Baranyában a kerecsensólymok, és az egyik nagyfeszültségű oszlopra kihelyezett költőládában sikeresen felnevelték fiókáikat. A pár idén ugyanezt a költőhelyet foglalta el. A szülőmadarak már februárban megjelentek a területen, és néhány hét múlva elkezdődött a tojásrakás. A költés rendben lezajlott, és a ládában cseperedő 3 fióka sikeresen kirepült.

Az elmúlt két költési időszak adatai alapján bízunk az év madarának választott faj tartós baranyai jelenlétében. Bizakodásunknak az is alapot adhat, hogy egy másik területen is megfigyeltünk egy öreg sólymot, ami egy új költő pár jelenlétére utalhat. Itt komolyabban még nem vizsgálódtunk, de ami késik, az eljön!

Vércsementés

Egy vihart követő májusi napon a Márok határában kihelyezett vércseládákat ellenőriztük. Az egyik ládát széttörve a földön találtuk, mert egy vastag ág rázuhant, ami lesodorta a ládát a fáról. Szinte hihetetlen, hogy az alig 5-6 napos fiókák életben maradtak. Elhelyezésükre gyors megoldást kellett keresnünk. Mivel a szomszédos ládákban is szinkronban zajlottak a költések, ezért a fiókák behelyezéséről döntöttünk. Az egyik 3 fiókás ládába 3 fiókát, a másik 5 fiókás ládába 2 fiókát helyeztünk be.

A vércseszülők általában elfogadják az idegen fiókákat is, azért kíváncsian vártuk a fejleményeket. A fészekaljak gyűrűzésekor mindent rendben találtunk. A vércsepárok az összes fiókát felnevelték a sajátjaikkal együtt, így a két ládából összesen 6, ill. 7 fióka repült ki. Hasonló helyzetekben a módszer tehát használható, csak időben legyünk jó helyen!

  4. kép: Fiókáit őrző vércsetojó (Fotó: Bank László)

Érdekes vércseköltés

Márok határában egy másik vércseládában érdekes esettel találkoztunk. A 4 gyűrűzésre érett fióka mellett már ismét 6 tojás volt a ládában, és a tojó is kirepült belőle. A ládában eredetileg 6 tojáson kotlottak a vércsék, és ebből kelt ki 4 fióka, tehát az újabb 6 tojásból legfeljebb 2 tojás lehetett az eredeti költésből visszamaradt záptojás.

A pocokgradációs években (idén ez van) a vércséknél is előfordulnak kis számban második költések, de ilyenkor mindig jóval a fiókák kirepülése után kezdődik az újabb tojásrakás. Most viszont kb. 10 nappal a kirepülés előtt keletkezett az új fészekalj, ami teljesen ellentmond az eddigi tapasztalatoknak. Ezt a költést mindenesetre második költésként könyveltük el, a későbbiek folyamán pedig a tervezettnél gyakrabban ellenőriztük a ládát. Hat nap múlva a közel repülés fiókák miatt már semmit sem láttunk a láda fedlapjára szerelt tükörből, viszont a fiókák kiugrálásának veszélye miatt a létrás ellenőrzést mellőznünk kellett. A tojó ekkor biztosan nem tartózkodott a ládában. Két hét múlva viszont már csak 2 záptojást találtunk, a vércsék második költési kísérlete kudarcba fulladt.

Ami viszont említést érdemel, hogy az ellenőrzéskor a kirepült fiókák az alig 40 méterre lévő másik láda közelében tartózkodtak, és a ládában már 5 frissen rakott tojáson kotlott a tojó. A fészekalj egy hét múlva már 8-ra duzzadt. Nem zárható ki, hogy a fiókák kirepülése után a vércsék ezt a ládát választották az újabb (harmadik?) költésre. A 8-as fészekalj mindenesetre nem gyakori és júniusi költéskezdeteknél eddig még nem fordult elő.

  5. kép: Vércsefészekalj (Fotó: Bank László)

Baranya új madárfaja a kis héja

Számítógépes adatbázisunkban 1960-tól kezdve tároljuk a madárfaunisztikai megfigyelések baranyai eredményeit, de kis héja előfordulását eddig még nem rögzítettük. Május 23-án viszont már ezzel a fajjal is gyarapodott a vármegyében megfigyelt madárfajok száma. Egyik önkéntesünk Borjád határában kapott lencsevégre egy hím madarat. Jelenlétét a későbbi napokban számos hazai megfigyelő igazolta, sőt a nászrepülő példány alapján még a költés lehetősége is felmerült.

A kis héja elterjedése viszonylag szűk területre korlátozódik. A Balkánon át a Fekete-tenger északi partvidékén egészen a Kaszpi-tengerig költ, délen pedig Kis-Ázsián keresztül Iránig húzódik költési területe. Legkeletibb előfordulása a Kárpát-medencében található.

Magyarországon alkalmi költőfajnak számít elsősorban az alföldi területeken (pl. Csongrád megye, Körösök vidéke, debreceni Nagyerdő), de folyamatos költése eddig még nem bizonyított. Alkalmi költései ismeretesek, de sokszor évek telnek el, míg egy-egy pár előkerül. A Dunántúlon rendkívül ritka, itt költését még nem sikerült bizonyítani. A borjádi megfigyelés ezért is érdekes, mert tartósan a megfigyelési helye közelében tartózkodik a madár.

A fészket egyébként csak a hím építi, és általában minden évben új fészket rak a régi közelében. Borjádon is lefotózták a hímet egy fészken, de tojót eddig még senki sem látott. Valószínűleg egy magányos hím tartózkodik a területen.

  6. kép: A borjádi kis héja (Fotó: Mohácsi Gábor)

Pásztorgém költése Sumonyban

A vármegyében költő madárfajok száma ismét új fajjal gyarapodott. A pásztorgémet az utóbbi években már több-kevesebb rendszerességgel megfigyeltük Baranya több pontján. Költési időszakban észlelt példányok alapján a sumonyi halastavak nádasában költését is feltételeztük, de ezt idén sikerült először bizonyítani.

A halastavak I. számú tóegységének nagy gémtelepén, ahol vörös és szürke gémek, bakcsók, kanalasgémek, kis kárókatonák, kis és nagy kócsagok, valamint üstökösgémek is fészkelnek, május végén gyűrűztek fiókákat önkénteseink. Ekkor fedeztek fel két pásztorgémfészket is. Az egyikben már éppen gyűrűzhető méretű fióka is volt, sorsát nem kerülhette el.

A pásztorgém Magyarországon erősen terjeszkedőben van. Várható, hogy a baranyai vizes élőhelyek nagyobb nádasaiban is megtelepszik.

  7. kép: A meggyűrűzött pásztorgémfióka (Fotó: Csopják Tamás)

Nagyméretű széncinege fészekalj

Egy madárbaráttól kaptunk egy érdekes felvételt egy széncinege fészekaljról. A fotó a pellérdi szőlőhegyen kihelyezett mesterséges fészekodúról készült, ahol egymás hegyén-hátán 19 db tojás található. Biztosra vehető, hogy a tojások két tojótól származnak. Az ilyen összetojások, ha nem is gyakoriak, de rendszeresen előfordulnak nemcsak énekesmadaraknál, hanem nagyobb testű fajok esetében is. Főleg a récefélék rakják szívesen más fajok fészkeibe a tojásaikat, de ez előfordulhat vércséknél is.

Széncinegék esetében találtunk már 20-22 tojásból álló fészekaljakat is. A kelési eredmények az ilyen esetekben viszonylag gyengék, sőt gyakran előfordul, hogy a madarak végül abbahagyják a költést. A pellérdi végeredményről sajnos nem kaptunk hírt.

  8. kép: A pellérdi széncinege fészekalj (Fotó: Tóth Attila)

Széncinege kontra csuszka

Az odúlakó énekesmadaraknál gyakran előfordul, hogy az erősebb faj a már kotló gyengébb fajt elűzi a fészkéről annak érdekében, hogy saját magának biztosítsa a fészkelőhelyet. Minden évben kapunk híreket verebek által kilakoltatott cinegékről, de a tágabb nyílású odúkban megtelepedett kisebb termetű fajok sincsenek biztonságban pl. a seregélyek elől. A folyamat rendszerint azzal végződik, hogy az erősebb faj vagy ráépít kevés fészekanyagot az elűzött faj tojásaira, vagy egyszerűen csak a régi tojások közé rakja a saját tojásait. Mivel az új tojások lerakása rendszerint a betolakodás után pár nappal később kezdődik, a régi tojások bezápulnak, abból fiókák nem kelnek ki.

Idén viszont megtörtént egy olyan eset, amikor az elűzött faj tojásai is kikeltek, és a betolakodó faj felnevelte az idegen fiókákat. Egyik önkéntesünktől kaptuk a hírt, hogy a harkányi arborétumban létesített odútelepen csuszkák nevelik saját fiókáikat két széncinege-fióka társaságában. Itt valószínűleg az történt, hogy a csuszkák odúfoglalása után gyorsan történt a tojásrakás, és az elűzött széncinegék tojásai közül egyik-másik még nem zápult be. A csuszkák ezeket is kiköltötték, és a cinegefiókákat a sajátjukként fogadták el. Az esetről több fotó is készült. Eredetileg 2-2 csuszka- és széncinegefiókát neveltek a madarak. Az utolsó felvételen viszont már csak egyetlen széncinege-fióka és két csuszkafióka látszik. Lehet, hogy az egyik cinkefióka menet közben elpusztult, de a másik fióka nagysága alapján ítélve akár már ki is repülhetett az odúból.

  9. kép: Csuszkafiókák és széncinege-fióka az odúban (Fotó: Horváth Ádám)

Ha Önt eredményeink meggyőzték és egyetért törekvéseinkkel, kérjük, segítse helyi természetvédelmi munkánkat. Támogatását a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány 11731001-20124953 számú számláján tudjuk fogadni, de adományát online módon is befizetheti bankkártyája segítségével a www.donably.com/baranyamadar oldalon. Elkötelezettségét igazából a természet fogja meghálálni!