Kezdőlap

 

Ragadozómadár-védelmi program

 

Érdekességek

Adatok

 

 

Rétisas

(Haliaëtus albicilla)

 

Elterjedés

 

A rétisas költőterülete Grönlandtól Észak-, Közép-, Kelet-Európán és Szibérián keresztül a Kuril-szigetekig húzódik. Elterjedésének déli határa a Kisázsiától Iránig terjedő zónában van.

 

Élőhely

 

A vizek közelségét kedveli. A tengerpartok mentén, a tavak közelében és a folyókat szegélyező ártéri erdőkben fészkel. Öreg erdők hiányában a vizektől nagyobb távolságokra (5-10 km) is megtelepszik.

 

 

Fészkelés

 

 Fészkét a tengerparti zónákban sziklafalakra, máshol idős fákra rakja. Nem ragaszkodik a zárt erdőkhöz, kisebb facsoportokban, fasorokban, ritkán magányos fákon is építhet fészket. Elfoglalja a számára kihelyezett műfészek alapokat is.

 

 

Hatalmas méretű fészkének alapját durva, gyakran karvastagságú ágak alkotják. A fészek belsejét száraz növényi részekkel béleli.

 

 

Évente egyszer költ. Az öreg párok fészekalja gyakran már január második felében teljes, de kivételes esetekben akár december végén is megkezdődhet a költés. A fiatal párok költésének kezdete március közepéig is kitolódhat. A tojások lerakása többnapos különbséggel történik, s a tojó az első tojás lerakása után megkezdi a kotlást. A fészekalj 1-3 tojásból áll. Többnyire a tojó kotlik, de kisebb időszakokra a hím is besegít. A kotlási idő 38-40 nap, a fiókák 80-90 nap elteltével repülnek ki. A kirepülés után a fiókák még hetekig a fészek közelében maradnak.

 

 

Táplálkozás

 

 Táplálékát víziszárnyasok, emlősök, halak, kétéltűek és hüllők alkotják. Szívesen rájár a dögre is, különösen téli időszakban.

 

 

Vonulás

 

Az öreg madarak egész évben a fészek közelében maradnak, míg a fiatalok ivarérettségük eléréséig kóborolnak. A Balti-tenger térségéből Magyarországon átvonuló példányok a Földközi-tenger nyugati felére, ritkábban a Közel-Keletre és Észak-Afrikába is eljutnak. Jelentős részük hazánkban telel, főleg a Tiszántúl térségében. Ide általában októberben érkeznek az első példányok, majd február végétől kezdve indulnak vissza fészkelőhelyeikre.

 

 

Állománynagyság

 

Az 1970-es évek végére a hazai populáció 10 pár alá csökkent. A védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően állománya 1987-től kezdve folyamatosan nő, s ma már 160-180 párra tehető. Legnagyobb sűrűségben a Dél-Dunántúlon fészkel, de gyakorlatilag az ország egész területén megtalálható.

 

Természetvédelmi státusz

 

A rétisas fokozottan védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.

 

 

Védelmi lehetőségek

 

A rétisas állományának fenntartása, növelése elsősorban a fészkelőhelyek megóvásával és a költések zavartalanságának biztosításával oldható meg. Ennek érdekében:

1. A rétisas fészek 100 m sugarú körzetében véghasználat esetén a faállományt érintetlenül kell hagyni.

2. Január 1 - június 30. között a fészek 400 m sugarú körzetében az erdészeti és vadászati tevékenység tilos, ill. azok csak az erdészeti és természetvédelmi hatóságokkal egyeztetett módon történhetnek.

3. A leszakadt fészkek közelében műfészkek kihelyezésével új fészkelési lehetőségeket kell biztosítani.

4. Fészkelési időszakban az élőhelyek rendszeres ellenőrzésével kell kiszűrni a költéseket zavaró tényezőket.

 

 

 

 

Vissza a lap tetejére

 

 

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós