Vörös vércse

(Falco tinnunculus)

Elterjedés

A vörös vércse az északi fátlan tundraövezet kivételével egész Európában általánosan elterjedt. Ázsiában költőterülete Kamcsatkáig húzódik. Fészkel Észak-Afrikában és a Szaharától délre eső területeken is, de az esőerdőket kerüli.

Élőhely

A fasorokkal, kisebb erdőfoltokkal, erdősávokkal tarkított nyílt mezőgazdasági területeket kedveli. Előnyben részesíti a rétekkel, legelőkkel váltakozó mozaikos élőhelyeket. Gyakran költ nagyvárosokban is. Sík- és dombvidéken egyaránt megtelepszik. A hegyvidéken és a zárt erdőkben nem fészkel.

Fészkelés

 Fészket nem épít. Leggyakrabban a szarka, a dolmányos varjú és a vetési varjú fészkét foglalja el, de szívesen megtelepszik a számára kihelyezett mesterséges költőodúkban, fészektálcákon is. A lakott területeken az épületek rejtett zugait részesíti előnyben.

Évente egyszer költ, de a fészekalj korai tönkre menetele estén pótköltése is lehetséges. Az időjárástól függően április közepe és május közepe között kezdődik a tojásrakás. A fészekalj 3-8, leggyakrabban 5-6 tojásból áll. A kotlási idő 27-29 nap, a fiókák 27-32 nap elteltével repülnek ki.

Táplálkozás

 Táplálékát rágcsálók, gyíkok, madarak alkotják. Költési időszakban sok rovart, főleg sáskákat és szöcskéket is fogyaszt. Madártáplálékában a házi és mezei veréb dominál.

Vonulás

Tavasszal már február végén megjelennek az első példányok, s március végéig az állomány zöme visszaérkezik. Kései vonulók április közepéig akadnak. Őszi vonulása szeptemberben és októberben zajlik. Az állomány egy része rendszeresen áttelel. Számukat jelentősen növelik az északi régiókból érkező példányok.

Az elvonuló vércsék nagyobb része a Földközi-tenger északi medencéjének partvidékén telel, de egy részük Észak-Afrikába és a Közel-Keletig, ill. Nyugat-Afrikáig is eljut.

Állománynagyság

Korábban országszerte általánosan elterjedt madárfajnak számított, de a költő párok száma egyes körzetekben jelentős mértékben megfogyatkozott. Baranya megyében már ritka fészkelőnek számít. Napjainkban inkább az alföldi területeken gyakori. Magyarországi állománya 3-4.000 párra tehető.

Természetvédelmi státusz

A vörös vércse a védett madárfajok kategóriájába tartozik. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Védelmi lehetőségek

A vörös vércse állományának fenntartása, növelése csak az élőhelyek megőrzésével és a fészkelőhelyek biztosításával oldható meg. A védelem legfontosabb szempontjai:

1. A fészkelőhelyek közelében húzódó 20 KV-os távvezetékszakaszok oszlopainak szigetelésével kell megakadályozni a vércsék áramütés következtében történő elhullását.

2. A megfelelő élőhelyeken műfészkek (odúk, tálcák, dobozok) kihelyezésével kell bővíteni a fészkelési lehetőségeket.

3. Különösen a gyepterületeken extenzív művelési módokat kell alkalmazni (legeltető állattartás, a gyepek műtrágyázásának és vegyszerezésének mellőzése), s ennek érdekében ösztönző rendszerekkel kell támogatni a földtulajdonosokat, gazdálkodókat.