Holló
(Corvus corax)

Elterjedés

A holló általánosan elterjedt egész Európában, Ázsia középső és északi részein, valamint Észak-Amerikában. Költ még Grönlandon és Észak-Afrika néhány pontján is.

Élőhely

A kiterjedt síkvidéki erdőségektől kezdve, az erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területeken keresztül a sziklás hegyvidékekig a legváltozatosabb élőhelyeken fészkel. Alkalmilag lakott területeken is megtelepszik.

Fészkelés

Fészkét hegyvidéken gyakran sziklafalakra rakja, míg sík- és dombvidéken főleg a középkorú és idős fákat részesíti előnyben. Magányos fákon, facsoportokban is megtelepszik. Elfoglalja a nagyfeszültségű távvezetékek tartóoszlopait, az adótornyokat, sőt alkalmilag még az épületromokat is.

A fészek külső anyagát száraz, vékony gallyak alkotják. A földből, száraz trágyából és növényi részekből álló belső csészét gyapjúval, állatszőrökkel béleli.

Évente egyszer költ, de a költés korai meghiúsulása esetén pótköltése is lehetséges. Az öreg párok fészekalja már február közepén teljes lehet, míg a fiatal madarak költésének kezdete március közepéig is kitolódhat. A tojó naponta rakja le a tojásokat, s a 2. vagy 3. tojás lerakása után kezdi meg a kotlást. A fészekalj 4-6 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A tojások a 20-21. napon kelnek ki. A fiókák 35-42 nap elteltével hagyják el a fészket. A kirepülés után a család még hónapokig együtt marad.

Táplálkozás

Táplálékát földön élő rovarok, férgek, gyíkok, kisemlősök alkotják. Előszeretettel fogyasztja a dögöt is, de nem veti meg a növényi eredetű táplálékot sem.

Vonulás

A költőterületén állandó madár, de főleg a fiatal madarak nagyobb távolságokra is elkóborolnak.

Állománynagyság

A korábbi kíméletlen üldözések következtében hazai állománya az 1970-es évekre kb. 30 párra csökkent. Fokozott védelem alá helyezését követően lassú állománygyarapodás következett be, majd az 1990-es évektől kezdve ugrásszerűen megnőtt a költő párok száma. Országos állománya napjainkban 800-1000 párra becsülhető.

Természetvédelmi státusz

A holló korábban fokozottan védett madárfaj volt, de állományának erősödése miatt ma már nem igényel kiemelt védelmet. Jelenleg a védett kategóriába tartozik. Természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Védelmi lehetőségek

A holló ma már nem tekinthető ritka madárfajnak, ezért nincs szükség a korábbi intenzív védelmi gyakorlat folytatására. A fészkelőhelyek megóvása és a költések zavartalanságának biztosítása azonban elengedhetetlen feltétele az állomány fennmaradásának. Ennek érdekében:

1. Az erdőben épült fészkeknél véghasználat esetén 30 m sugarú körben a faállományt érintetlenül kell hagyni.
2. Február 1 - május 31. között a fészkek 200 m sugarú körzetében az erdészeti tevékenység tilos, ill. az csak az erdészeti és természetvédelmi hatóságokkal egyeztetett módon történhet.
3. Tilos a vadászterületeken a dúvadmérgezés még a varjúfélékre szelektív módon ható méreganyagok esetében is. Ezek felhasználását végérvényesen be kell tiltani!