Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

A szándékot a baranya@mme.hu címre küldött levéllel lehet jelezni.

 

2023. május

2023. június

2023. július

2023. augusztus

2023. szeptember

2023. oktober

2023. november

2023. december

2024. február

2024. március-április

2024. május-június

 

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2024. január

 

50 éves a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület

 

Ötven évvel ezelőtt, 1974. január 6-án 200 lelkes madárbarát alapította a Magyar Madártani Egyesületet. Az eleinte szűk szakmai szervezet a megalakulást követő másfél évtizedben jelentősen növelve társadalmi bázisát kibővítette tevékenységét, ezért 1990-ben a nevünket Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületre módosítottuk. Ekkorra már Kelet- és Közép-Európa legjelentősebb természetvédelmi szervezetévé váltunk. 1993-ban részt vettünk a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács újjászervezésében, ami azóta BirdLife International néven működik, és ennek a szervezetnek a mai napig meghatározó tagja vagyunk.

Az MME országos lefedettséggel működik. A jelenlegi tízezer tag 30 területi csoportba tömörülve szorgoskodik a madár- és természetvédelmi programokban. Az aktív tagság 8 szakosztály munkájában vesz részt. A közelmúltban létrejött ifjúsági tagozat pedig a fiatalok megszólításával a tagutánpótlás terén nyújt biztosítékot önként vállalt feladataink folytatásához.

Eredményeinket hosszú lenne felsorolni, ezért csak néhányat említünk. Kiemelkedő sikereket értünk a fokozottan védett ragadozó madarak (parlagi sas, rétisas, kerecsensólyom, kék vércse) védelme terén, amihez kapcsolódtak az áramütés és mérgezés megelőzési programok. A ragadozókon kívül többek között a túzokkal, a fehér és fekete gólyával, a szalakótával és a gyöngybagollyal kapcsolatos erőfeszítéseinknek köszönhető a fajok állományainak fennmaradása. A Madárgyűrűzési Központ és a Monitoring Központ adatbázisai nemzetközi tekintetben is kiemelkedőek, több tízmillió adatrekordot tárolnak. Munkánk azonban nem korlátozódott csak a madarakra. A kétéltűek és hüllők, később az emlősök, majd a lepkék és a szitakötők is a látóterünkbe kerültek. A rákosi vipera megmentésére indított programunk részeként létrehoztuk a rákosivipera-védelmi központot, ahol a faj mesterséges szaporítását is meg tudjuk oldani.

Fontos küldetésünknek tekintjük a társadalom széles rétegeinek tájékoztatását, az emberek aktív cselekvésre buzdítását. Ezt a környezeti nevelési programjaink segítségével és a táborhálózatunkon keresztül valósítjuk meg. Az ovisoktól a felnőttekig minden korosztályt megszólítva évente sok tízezer embert ismertetünk meg a természet értékeivel és az értékek védelmének fontosságával.

Az egyesület fennállásának 50. évfordulója alkalmából szervezett emlékülésre január 6-án került sor Gödöllőn, a Királyi Kastély Lovardájában. A rendezvény alkalmat adott az eddigi eredményeink rövid áttekintésére. A jelen lévők kézbe vehették az MME történetét bemutató és az eseményre megjelenő "A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület első 50 éve" című közel 450 oldalas könyvet. A kötet hatalmas ismeretanyaga részletesen bemutatja az eltelt időszak történéseit és a programok eredményeit.

 

  1. kép: Az MME Schmidt Egon díjjal kitüntetett tagjai az emlékülésen (Fotó: MME archívum)

 

50 éves az MME Baranya Megyei Csoportja

 

Tagszervezetünk 1974 nyarán alakult meg 56 alapító taggal MME Dél-dunántúli Csoportja néven, mert akkor még Somogy, Tolna és Zala megye is hozzánk tartozott. A kezdetektől fogva segítettük az önálló megyei csoportok létrejöttét. A folyamat 1982-re fejeződött be, és azóta MME Baranya Megyei Csoportja néven működünk.

Az elmúlt 50 év alatt csoportunk az egyesület legnagyobb vidéki szervezetévé vált. Taglétszámunk közel 900 főre bővült. A tagság aktivitásának köszönhetően számos madár- és természetvédelmi programot dolgoztunk ki és valósítottunk meg. 1981-ben elkezdtük a sumonyi gyűrűzéseket, és szívós munkával létrehoztuk azt a táborbázist, amit ma Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomásnak nevezünk. A hely része az Actio Hungarica hálózatnak, és egyben az ország legrégebben működő gyűrűzőállomása, ahol eddig több mint félmillió madarat jelöltünk. 1993-ban önálló irodát nyitottunk Pécsen, ahol a mai napig főállású alkalmazott látja el a szervezéssel járó adminisztrációs feladatokat. Megteremtettük azoknak az infrastrukturális beruházásoknak az anyagi feltételeit, ami lehetővé tette olyan felszerelési tárgyak és immateriális javak vásárlását (irodai eszközök, szoftverek, gépkocsik stb.), melyek nélkül ma már a hatékony természetvédelmi munka elképzelhetetlen.

Eredményeinket még nagyvonalakban is nehéz felsorolni. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy a megalakulásunkat követ 10 évben elvégeztük a 10x10 km-es ÚTM négyzetekben a fészkelő madárfajok felmérését teljes megyei lefedettséggel. 1988-2003 között feltérképeztük a vármegye ragadozómadár állományát. Ezzel egyidőben a fészkelő madárfajok községhatáros ponttérképezésére is sort kerítettünk. 1994-ben a fás legelők, 2013-ban a helyi jelentőségű természetvédelmi területek állapotfelmérését végeztük el. 1995 óta szervezünk békamentési akciókat, és jelentős eredményeket értünk el a kétéltő- és hüllőfajok vármegyei elterjedésének és gyakoriságának tisztázásában. Hosszú éveken keresztül vizsgáltuk a barlangokban telelő és az épületekben szaporodó denevérek kolóniáit. Az évente megismételt számlálásoknak köszönhetően 25-30 éves adatsorokkal rendelkezünk a védelmi programjainkban szereplő madárfajok (pl. fehér gólya, vetési varjú, ragadozó madarak) költő állományáról. A gyöngybaglyok költési sajátosságainak vizsgálata során kapott adatok világviszonylatban is páratlannak tekinthetők, az összegyűjtött köpetanyag kiértékelése során pedig a kisemlősök vármegyei elterjedésére nyílt jó rálátásunk. A mai napig is zajló madárállomány felmérési programok és az egyéb megfigyelések adatainak rendszerezésére szolgáló számítógépes nyilvántartásunkban közel egymillió adatrekordot tárolunk. A sérült, beteg madarak elhelyezésére és gyógyítására 2017-ben madármentő állomást létesítettünk Szigetváron.

A szemléletformálásra irányuló akcióink száma (önálló standdal való megjelenés, előadások, kirándulások, foglalkozások stb.) éves szinten 30-60 között mozog, és többezer látogatót vonz. Kapcsolatainkat folyamatosak az oktatási intézményekkel és az óvodákkal, ahova rendszeresen küldjük ismeretterjesztő anyagainkat. Fontosnak tartjuk a programjainkkal érintett magánszemélyekkel és szervezetekkel (pl. egyházak, földtulajdonosok, gazdálkodók, áramszolgáltatók) való jó viszony kialakítását, mert pozitív hozzáállásuk nélkül hatékony természetvédelmi munkát nem tudnánk végezni.

Munkánk minőségét és elismertségét jelzi, hogy 1992-2002 között a nem védett területek természeti értékeinek feltárására kiírt pályázatokon 5 kiemelt díjat, 3 különdíjat, 1 jubileumi díjat, 10 első díjat, 6 második díjat és 1 harmadik díjat nyertünk.

 

  2. kép: A Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomás 2009-ben (Fotó: Huszár Kristóf)

 

Az év madara

 

2024-ben a kerecsensólyom az év madara. Fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.

 

  3. kép: Kerecsensólyom (Fotó: Bagyura János)

 

A fákkal, sziklás részekkel tarkított sztyeppei élőhelyek és félsivatagok madara, de a dombvidékeken és a magashegységekben is megtelepszik, ha zsákmányszerzésre alkalmas rövid füvű gyepeket talál. Kedveli a sziklaképződményekkel tarkított nyílt részeket és a folyóvölgyek sziklafalait, ahonnan jó rálátás nyílik a fészkelőhely környezetére. Európában elsősorban a fasorokkal, ligetekkel, kisebb erdőkkel vegyes, nagy kiterjedésű mezőgazdasági területeken és az ezekhez kapcsolódó folyómenti ligeterdőkben fészkel.

 

  4. kép: Pusztai élőhely (Fotó: Radnai Míra)

 

Költőterülete Közép-Európától kezdve Ukrajnán, Oroszországon és Kazahsztánon át Kínáig, Mongóliáig terjed. A Kárpát-medence az elterjedésének nyugati határát jelenti.

Világállománya 6 100 - 14 900 párra becsülhető, de Európában ennek csak töredéke, alig 5%-a él. A hazai költő párok száma 180-200 pár között mozog. Baranyában 1993 óta nem fészkelt, de 2023-ban 1 pár ismét költött. Elterjedési területén állománya mindenhol csökken, csak hazánkban nőtt a költő párok száma.

Fészket nem épít. Elsősorban a nagyobb testű madarak (ölyvek, sasok stb.) fészkeit foglalja el, de a hegységekben a sziklafalak párkányain is költ. Szívesen megtelepszik a nagyfeszültségű távvezetékek oszlopaira kihelyezett mesterséges költőládákban is. A hazai állomány 80%-a már ilyen költőládákban fészkel. Monogám faj, a párok életük végéig összetartanak. A fiatal tojók már 2. életévükben költhetnek, míg a hímek csak a 3-4. életévükben állnak párba.

 

  5. kép: Kerecsensólyom fészekalj (Fotó: Haraszthy László)

 

Évente egyszer költ, de a költés korai meghiúsulása esetén pótköltése is lehetséges. A tojásrakás rendszerint március közepétől április első tíz napjáig kezdődik, de ennél jóval későbbi költéskezdet is előfordulhat. A tojó naponta, kétnaponta rakja le a tojásokat, és a második tojás lerakása után kezdi meg a kotlást, ezért a kikelő fiókák között jelentős kor és nagyságkülönbség van. A fészekalj 2-6 tojásból áll, de a 6 tojásos fészekaljak igen ritkák. Főként a tojó kotlik, a hím csak rövid időre váltja fel. A kotlási idő 32-33 nap. A fiókák 42-47 nap elteltével repülnek ki. A kotlási időszakban és a fiókák kb. háromhetes koráig csak a hím vadászik, és ebben az időszakban egyedül látja el táplálékkal a tojót és a fészekaljat. Ha a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt (pl. tartós esőzések) a tojó is vadászni kényszerül, akkor sok költés meghiúsulhat a tojások kihűlése miatt. A kirepülés után a szülőmadarak 3-5 héten keresztül vadászni tanítják a fiatalokat, melyek kb. 80 napos korukban válnak önállóvá.

 

  6. kép: Kerecsensólyom-fiókák (Fotó: Bagyura János)

 

Táplálékának nagy részét főleg közepes termetű rágcsálók (ürge, hörcsög) alkotják, de elejti a kisebb, pocok nagyságú fajokat is. Ezek hiányában elsősorban seregély és galamb méretű madarakat zsákmányol.

A közép-európai állomány részben vonuló, főként az öreg párok maradnak télen is helyben. A fiatal madarak önállósodásukat követően nagy területeket bekóborolnak. Keleti irányban Oroszországig, Kazahsztánig, nyugati irányban az Ibériai-félszigetig is eljutnak. Ezután rendszerint visszatérnek a fészkelőhely közelébe, majd október-december között határozott vonulásba kezdenek. Többnyire délnyugati irányban hagyják el a Kárpát-medencét, majd az Adriai-tengert elérve kettéágazik az útvonal délnyugat és délkelet felé. Egy részük a Földközi-tenger északi medencéjének partvidékén telel, másik részük a tengert átrepülve Afrikában a Száhel-övezetig is eljut. Hazai gyűrűs sólymok Szaúd-Arábiában, Líbiában és Mauritániában is kézre kerültek. A legidősebb hazai gyűrűs példány közel 19 évig élt.

A magyar mondavilág turulmadara valószínűleg a kerecsen volt. Talán ez ihlette az 50 Ft-os érme megalkotóit, mert annak hátoldalán ez a faj szerepel.

Hazai állománya jelenleg stabil. Korábban a fészekaljak kiszedése, a felnőtt madarak solymászatra történő befogása komoly problémát jelentett a fajra nézve, de a védelmi intézkedések hatékonyságának köszönhetően ez az illegális tevékenység mára gyakorlatilag megszűnt. Megtelepedése elősegíthető az egyik legfontosabb táplálékállatának, az ürgének az arra alkalmas gyepterületekre való visszatelepítésével. Baranya egyetlen ürgés élőhelye a pogányi repülőtér, ahonnan több alkalommal is történt áttelepítés az ország északi területeire. A nagyfeszültségű hálózatok oszlopaira szerelt költőládákkal a háborítatlan fészkelőhelyeket lehet biztosítani a kerecsenek számára. A középfeszültségű szabad légvezetékek oszlopainak leszigetelésével, madárbaráttá történő átalakításával az áramütés okozta pusztulásokat mérsékelhetjük. A fészkelések zavartalanságának biztosításával az eredményes költések száma növelhető.

 

  7. kép: Költőláda kihelyezése nagyfeszültségű oszlopra (Fotó: Gregorits János

 

Sikeres kányafelmérés

 

A vörös kányák telelő állományának európai felmérését január 5-7 között végezték a madarászok. A számlálásba ezúttal is bekapcsolódtunk. Az éjszakázóhelyekre alkonyatkor behúzó, ill. az onnan hajnalban kihúzó példányokra fókuszáltunk. Egy viszonylag szűk körzetben 3 jeladós madár is mozgott, ami megkönnyítette egy új éjszakázóhely felderítését.

 

  8. kép: Jeladós vörös kánya Garéban (Fotó: Németvári Nóra)

 

A felmérés során 115 vörös kányát és 2 barna kányát figyeltünk meg. A régebbről ismert éjszakázóhelyek közül Tengeriben ezúttal nem láttunk kányákat, és Baksán is csupán egyetlen barna kánya mozgott. Garéban 15 vörös kánya pihent, de itt az éppen zajló vadászat miatt nagy volt a zavarás. Viszont Hegyszentmárton és Kisdér határában egymástól 500 méterre lévő két kisebb erdőtömbben, egy új éjszakázóhelyen 100 példányra becsültük a behúzó madarak számát.

Az akció során Magyarországon 9 éjszakázóhelyet sikerült felfedezni, ahol összesen 493 vörös kányák láttak a megfigyelők. Ezzel ismét új országos rekord született.

 

Sasdömping

 

Idén már 21. alkalommal került sor a téli sasszámlálásra, a hagyományokhoz híven ismét az egész Kárpát-medencére kiterjedően. Önkénteseink január 12-15 között Baranyában is bekapcsolódtak a programba. A terepbejárások során sikerült jó vármegyei lefedettséget elérnünk. A bejárt útvonalak érintették a legfontosabb téli gyülekezőhelyeket. Hála a kedvező időjárásnak, a látási viszonyok is kiválóak voltak, így minden eddiginél több madarat sikerült megfigyelnünk. Természetesen a távcsöveink elé került egyéb ragadozó madarak adatait is feljegyeztük.

A számlálás során 80 rétisast, 405 egerészölyvet, 58 vörös vércsét, 26 kékes rétihéját, 17 karvalyt, 7 vörös kányát, 2 héját és 5 barna rétihéját láttunk. Az adatokat színesítette 6 réti fülesbagoly, 2 erdei fülesbagoly és 2 kuvik előfordulása is. A feljegyzett rétisasok száma újabb megyei rekordot jelent, ennyi sas korábban még nem fordult elő. A legtöbb példány a Duna keleti oldalán, a Mohács-szigeten (24 pld.) és a csertői halastavon (21 pld.) tartózkodott.

 

  9. kép: Fiatal rétisasok csoportja Csertőn (Fotó: Varga Tamás)

 

Kevesebb gyülekezőhely, több fülesbagoly

 

Az erdei fülesbaglyok téli gyülekezőhelyein a hagyományos országos számlásra január 19-22 között került sor. A baranyai felmérés a korábban ismert helyszínek mellett ezúttal is érintett más területeket. Összesen 71 településen jártunk, és 111 helyszínt (temetők, templomkertek, fenyőkkel vegyes utcai fasorok, parkok) vizsgáltunk át részletesen. Ezek közül 36 település 42 pontján észleltük a baglyok jelenlétét. A felderített gyülekezőhelyek száma kettővel csökkent a tavalyihoz képest.

A gyülekezőhelyek számának csökkenése ellenére a nappalozó baglyok egyedszáma viszont látványosan nőtt. Ez a mezei pocok gradációjával függ össze. Összesen 983 példányt láttunk, ami 136,9%-os növekedést jelent az előző évihez képest. A legtöbb baglyot Szentegáton (140 pld.), Liptódon (120 pld.) és Dunaszekcsőn (65 pld.) figyeltük meg.

 

  10. kép: Nappalozó baglyok borostyánban (Fotó: Kutyáncsánin Damir)

 

Ha Önt eredményeink meggyőzték és egyetért törekvéseinkkel, kérjük, segítse helyi természetvédelmi munkánkat. Támogatását a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány 11731001-20124953 számú számláján tudjuk fogadni, de adományát online módon is befizetheti bankkártyája segítségével a www.donably.com/baranyamadar oldalon. Elkötelezettségét igazából a természet fogja meghálálni!

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor